Gál Mihály: Kerek erdő közepébe

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Mesém a régmúlt időkről szól. Száz talán több száz esztendővel ezelőtt esett meg, amit most elmesélek nektek.
– Érdekel a történetem? Igen? Mindenkit? Akkor bizony elmesélem, csendet kérek!
Valamikor régen a mesém kezdetén, egy erdő kerekedett egy domb tetején. Gyönyörű volt! Zöld lombok, erős törzsek, kusza ágak, virágok és termések. Ilyen erdőben az állatok is jól érezték magukat. Szólt a madárdal! Ugrándoztak a nyulak. Visongtak a vadmalacok. Másztak az ágon a mókusok. A szarvasok büszkén emelték magasra agancs koronájukat. Minden állat tette a dolgát és boldogan gondolt az erdőre, fészkére, odvára. Mostanra bejártuk az erdő zegét-zugát gombolyítom tovább mesém fonalát. Cserfes szarka tréfájával mindenkit megtalált! Makkal a csőrében reppent ágról ágra! Letekintve egy nyulacskát látott éppen. Kicsi nyúl egy gödör szélén álldogált és nézte hogyan tovább? Lekiált a szarka, csőrében a makkal.
– Ee-őe-ée! Ami így hangozna, ha a makk nem volna: gyere körbe szépen!
– Mi van a kerekerdő közepében? – kérdezte a nyulacska kíváncsian. Nevetve szállt tovább és rikkantgatott!
– Szerintetek mit kiabált? Igen! Ti is kiabáljátok! Ee-őe-ée ee-őe-ée ee-őe-ée.
Felkapták a fejüket az állatok. És elindultak először csak páran, azok után néhányan, s a végén valahányan! Nevetett a szarka dagadt a begye. A sok állatot hogy megviccelte! Vonult a sok tollas, bundás és csupasz az erdő közepéhez. Mind oda sereglettek és nézték, mi van a kerekerdő közepén? Jöttek egyfelől az őzek, másfelől a farkasok, surrantak a rókák. Ott álltak sorban a hódok, ágakon rengeteg madár hangoskodott! Mindenki ott tolongott. Akit kihagytam a sorból az is ott volt! Ott tolongtak, nézték lelkesen! Oh szörnyű! A kis tisztás, mely a helyet jelölte, nevesen az erdő közepét, üres volt.
– Nincs itt semmi! Vagy csak nem látjuk?
Zsongtak. Mondta mindenki a magáét. Szólt a zenebona magasban és a földön, még a föld alól is dünnyögtek.
– Jöhetne a szarka! Minek hívott? Mondaná a cserfes, mi oly érdekes?
Hirtelen csend!
– Pszt! Halljátok? Ti sem?
No hát ekkora lett a csend, mikor a szarka megjelent. Leszállt kissé zavartan középre, mivel csak ott volt hely. Csőréből a makkot letette. Kuncogott magában, a sok állatot mind ide csődítette, valamit mondaia kellett végre!
Makkra nézett, és ötlete lett, fényes!
– Figyeljetek mind, ti szárnyas, lábas és egyéb állatok! Az nem lehet, hogy nincs egy hely ahová összegyűlhetünk, az erdő dolgairól háborítatlanul beszélhetünk! Földbe rejtem e makkot. Itt lesz magonc, és nagy fát növel! Mindenki köteles védeni, óvni. Mindig itt fogunk találkozni, itt nem bánthat senki kicsit vagy nagyot. Itt nagy ügyekben szólhat, kinek fontos gondolata van.
Nézett a többi, bólogattak most az egyszer jól szólt a szarka helyeselt mind az erdő vadja. Nézték a leendő fácskát, a makkocskát és nevelték később az apró magoncát! Évek teltek rohantak is néha, száz évek múltak el azóta.
Látjátok, most itt áll bölcsen, erős a vastag törzse. Sok gondot, bajt levett az állatok válláról. Bölcsessége csendes suhogás volt. Mesém végére értem, nézzétek a tölgyet. Vigyázz a fára, te is az erdőre!

2016

Gál_Mihály_Kerekerdő_közepébe_Gál_Mihály

2 hozzászólás “Gál Mihály: Kerek erdő közepébe

Hozzászólás a(z) Bombicz Judit bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.