Garai Márk: Hódi Bódi kalandja

Egyszer valamikor Hódfalván egy nagyon okos kis hód: Hódi Bódi elhatározta, hogy elmegy Hodajkra kirándulni. Amikor odaért nagyon eltátotta a száját. A hely olyan gyönyörű volt, hogy majd elájul tőle. El is határozta, hogy megmássza az egyik hegyet. Amikor felmászott a tetejére, észrevette, hogy egy Paradicsom nyílt előtte. Mézesek voltak a fák gyümölcsei, roskadtak a fák a megérett gyümölcsöktől. Meg is kóstolta mindegyiket.
– Á, ez olyan finom! – mondta – benne van minden íz, zamat és az érettség.
Mikor jól teletömte magát, nekivágott a nagy veszedelemnek. Talált egy mocsaras, vizes részt, ahol sátrat vert. Nem messze a tábortól talált egy ici-pici békát.
– Mi a neved? – kérdezte Hódi Bódi.
– Brekkencs! – mondta lelkendezve a kis csöppség.
– Velem jössz a táboromba?
– Igen!
– Elmondom, hogy mik a szabályok: Előszőr is, mindig fogadj szót! Másodszor, tiszta lábbal menj be a sátorba! És harmadszor, ne menj túl messze a tábortól! Rendben?
– Rendben.
– Akkor gyere!– és elindultak vissza.
– De nagy ez a tábor! Hol fogok aludni? – kérdezte Brekkencs.
– Ott – és a sátor közepére mutatott.
Brekkencs már annyira álmos volt, hogy nem is vacsorázott. Hódi Bódi halkan megvacsorált, majd ő is elaludt. Hajnalban valami rettentő hangot hallottak.
– Mi ez?
– Gondolom, valami veszélyes fenevad.
– Itt a sátorban biztonságban vagyunk, ha csendben maradunk biztos nem vesz észre, próbáljunk visszaaludni!
Hét órakor megreggeliztek, és nekivágtak a nagy veszedelemnek. Az ágak úgy ropogtak a lábuk alatt, mintha egy éhes fenevad most enné egy állat bordáit.
– Te nem félsz? –kérdezte Brekkencs.
– Egy kicsit – válaszolta Hódi Bódi.
Egyre sűrűbbek lettek az erdő fái. Az ösvények is egyre összébb mentek. Olyan volt így az erdőben menni, mintha este lenne. Majd úgy száz méter múlva kezdett megint világosabb lenni, majd egy gyönyörű mezőre csöppentek. A mezőn volt eper, málna, és mézes aranyszínű barack.
– Hűű, de finom ez a barack! Nézd!
– Tényleg, köszönöm Brekkencs. Húha, azt hiszem eltévedtünk, hogy találunk most vissza?
– Várjunk csak, mi lehet ez itt a barackban?
– Úgy látom, valami jel!
– Meg tudod fejteni?
– Azt hiszem. – és olvasni kezdte a jelet. – A ha-za-ve-ze-tő u-tad-hoz, meg kell ke-res-ni a va-rázs al-mát.
– Ennyi?
– Igen. És itt egy térkép. Itt azt mutatja, hogy kelet felé kell menni. És még azt, hogy a nagy narancssárga vizi szörny szájában lesz. És itt a tó, ahol a szörny lakik – mutatott rá Hódi Bódi.
Elmentek a tóhoz, majd lebuktak a víz alá, és megkeresték a szörny barlangját.
– Hú, de sötét! – mondta Hódi Bódi.
– Vááá!!!
– Mi ez a hang?
– Gondolom, hogy a vizi szörny. Nézd! Ott! Milyen hatalmas! Gyere a vizi szörny szájába!
Egy pillanat sem telt el, már a szörny szájában voltak.
– Fúj! De büdös van idebenn!
– Igen – állapította meg Hódi Bódi is. – Nézd csak, ott a varázsalma! Gyere, vigyük el onnan!
– Áú! – brekkentett Brekkencs – itt valami átlátszó falszerűség van!
– Van egy ötletem! Nálunk van az üvegtörő, azzal át tudjuk törni a falat – mondta Hódi Bódi.
– Tényleg – mondta Brekkencs. – Most pedig vigyük el a varázs almát! De most hogy jutunk ki innen?

Garai Márk_Hódi Bódi kalandja

Alig hogy ezt kimondták a szörnyeteg nagyot prüszkölt és már kint is voltak a szörny szájából.
– Gyere, menjünk fel a felszínre, most már haza kell mennem! – mondta Hódi Bódi. – Köszönöm, hogy segítettél megszerezni a varázsalmát, így biztos épségben hazajutok. Máskor is meglátogatlak majd.
– Jó – mondta az ici-pici béka – vigyázz magadra!
Ha Hódi Bódi még maradt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

2016

2 hozzászólás “Garai Márk: Hódi Bódi kalandja

  • Kedves Mami és Nani
    4 évezelőtt

    Kedves Márkunk! Köszönjük ezt a kellemes meglepetést, nem is tudtuk, hogy ilyen mesemondó Unokánk van. Nagyon tetszett, olyan szépen fogalmaztál, hogy el is képzeltük azt a helyet, amerre barangoltak, meg azt az ingoványt, ahová a sátrat felverték és bizony volt, olyan, hogy megijedtünk, hogy mi lesz velük. Szerintünk gondold végig és írjál folytatást, hogy Breki újabb látogatásán mivel lepte meg Hódi Bódi! Gratulálunk, csak így tovább a Mesemondók rögös útján!
    Kedves Mami és Nani

  • Hú! Ez izgalmas volt:-) Érdemes lesz folytatni, és újabb kalandokra indulni! Orsi néni

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.