Szécsi Dorottya: A szégyenlős felhő

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az üveghegyek felett az égen egy csapat bárányfelhő. Fehéren legelésztek naphosszat.
Az egyik fiatal felhő azonban szürke volt. A többiek gyakran csúfolták is: „Ó, te csúnya, szürke, ó, te kis lassú!”- mert a szürke felhő bizony nehéz is volt, nem tudott olyan gyorsan repülni, mint a társai.
Az üveghegyek között éppen nagy szárazság volt. A növények elszáradtak, az állatok szomjaztak, az emberek pedig eső után sóhajtoztak.
A kis, szürke felhő szégyellte, hogy ilyen csúnya és lassú. Egy napon, amikor a többiek különösen sokat csúfolták és ki is nevették, elbújt az egyik üveghegy mögé.
Annyira szomorú volt szegény, hogy sírni kezdett. Záporoztak a könnyei a földre, növényekre, állatokra, emberekre. S csodák-csodája: a növények kizöldültek, az állatok jót ihattak, az emberek pedig vígan kiáltozták: ”Hurrá, esik az eső!”.
A szürke felhő meglepődött. Őneki itt így örülnek, igazán örülnek! Ő is jó valamire! Most már örömében sírt. Az öröm hangjaira a Nap is előbújt. Sugaraiból és a kis felhő könnyeiből szivárvány született a hegyek fölé.
Attól a naptól kezdve a többi felhő többé nem csúfolta, nem nevette. Elszégyellték magukat. Tudták már, hogy ő egy esőfelhő, és amíg világ a világ időnként eső hullik majd belőle a földre növények, állatok, emberek örömére.
A szürke kis felhőt befogadták és a felhők mind jó barátok lettek.

2016

5 hozzászólás “Szécsi Dorottya: A szégyenlős felhő

  • Nagyon aranyos ez a mese! Nekem nagyon tetszik!

  • Nagyon tetszik ez a mese, mert igazán értékes a mondanivalója!

  • Bellet Zsuzsanna
    3 évezelőtt

    Örülök, hogy elolvashattam ezt a szívhez szóló mesét!
    Amíg dolgoztam (most már nyugdíjas vagyok) szociális nevelő voltam és tapasztalatból mondhatom, hogy nem ismerek nagylelkűbb, becsületesebb embereket a Dawn szindrómás embereknél és gyerekeknél. Ez a mese híven tükrözi a természetüket: a rosszat is jóval viszonozzák, ha az alkalom megvan hozzá. Álruhás tündérek, manók ők.
    Fiatal koromban féltem attól, hogy esetleg Dawn szindrómás gyerekem szülessen. Miután megismertem belőlük egy néhányat, már nem bántam volna, ha hozzám is születik egy.
    Attól félünk amit nem ismerünk. A tanítónéninek is nagy szerepe van benne, hogy az osztály befogadjon egy kiközösített gyereket.
    Gratulálok Dorkának, hogy ezzel a mesével közelebb hozta testvérét a mindennapi emberekhez akiknek nem volt szerencséjük ismerni egy Dawn szindrómás gyereket.
    És ráadásul milyen szép ez a kisfiú!
    Minden jót kívánok a gyerekeknek és a családnak.
    Zsuzsa

  • Tihor Mónika
    3 évezelőtt

    Drága Dorka! Gratulálok a mesédhez és a szívedhez! Mindkettő gyönyörű! Nekem is van esőfelhőcském Lottika, aki nagyon nagyon érzékeny, zokon veszi a szívtelenséget,hidegséget,és közte és a hugicája között is másfél év van mint közted és bátyád között. Te már most korod ellenére okosabb vagy és empatikusabb mint sokmillió felnőtt. Bátyád Nándi és Teközted olyan kapocs van ,olyan erős amit kevés ember ismer.És ha ismerne,színes ,nyugodt és boldog lenne az életük. Csak mi tudjuk ezt Dorka, hogy nem a szindróma a fontos hanem a szeretet.Semmi más. Sok sok ölelést küldünk ! Móni

  • A meséről azt kell tudni, hogy a kislány Down-szindrómás bátyjáról találta ki.

Hozzászólás a(z) Tihor Mónika bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.