Szoboszlai Beáta: Az üvegpalota

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy birodalom, aminek az egyik felén semmi nem volt. Nem volt erdő, sem mező, sem állatok. Puszta, sivár vidék volt, amíg a szem ellátott. Az emberek messze földről elkerülték e tájat, még a vándorok sem vágtak át rajta. Üres volt és kietlen, még a szél is csak épp átsöpört rajta. A nap volt az egyetlen, ami hosszan beragyogta a nyári napokon. Sugaraival melengetve csupasz földjét. A másik fele viszont, már egészen más volt. Hatalmas hegyei között hömpölygő zuhatagok csorogtak. Körülötte zöldellő erdő terült el, ahol rengeteg állat élt. A hegyen állt egy hatalmas kastély. Ott élt e csodás birodalom királya két gyermekével. A fia erős, harcos ifjú volt, a leánya pedig gyönyörű és olyan kedves, hogy mindenki megirigyelte érte. Főleg a fivére, aki nem tudta elviselni, hogy húgának semmit sem kell tennie ahhoz, hogy szeressék. Mindenki imádta és boldogsággal töltötte el őket egyetlen mosolya is. Sugárzott belőle a jóság, ettől volt ő a legszebb apja egész birodalmában. Fivére más volt. Bár jóképű lett volna, délceg és erős. Zord kisugárzása miatt az embereket félelem töltötte el valahányszor meglátták. Egy napon meghalt a két ifjú édesapja és a birodalmat az ősi szabályok értelmében idősebb gyermeke, fia örökölte. A hercegnő egyszerre sírt és mosolygott. Még fájdalmában is kedvesen fogadta alattvalóit, míg testvére dúlt fúlt bánatában. Napról napra jobban zavarta, hogy húgából még így is tud áradni a jóság. Hamarosan összehívta az udvar apraja nagyját és bejelentette, hogy a birodalmat meg kívánja osztani testvérével. Az emberek ujjongtak örömükben, majd a király folytatta. Megosztja birodalmát húgával, de a sivár vidék az ő jussa, ahol élete végéig ott kell éljen. Az emberek lélegzete is elállt a szavak hallatán, de a hercegnő csak mosolygott. Szeméből egyetlen könnycsepp csordult ki csupán, majd megköszönte testvére kedvességét és elvonult a szobájába. Hamarosan útra kelt, hogy elfoglalja új birodalmát a kietlen vidéken. Viszont meglepetésére három hű szolgálója és három hű testőre vele kívánt tartani. Mindannyian tudták, hogy nem ajándék ez, hanem száműzetés, de egyikük sem bánkódott. A hercegnő tudta, ha igazán akarja még ezt a kietlen vidéket is fel tudja virágoztatni és ez közös céljukká vált. Semmijük nem volt, csak kövek és homok, de hamarosan a világ legszebb üveg palotáját építették belőle. Évekbe és kemény munkájukba telt, sokszor csorgott végig a verejték a homlokukon. Mire készlettek, hamar híre ment a csodálatos építménynek és az emberek suttogni kezdték, hogy egy csodálatos szépségű száműzött hercegnő él az üveg palota falai között. A hírek hallatára vándorkereskedők is ellátogattak a palotába, akiktől a hercegnő meseszép perzsaszőnyegeket, távol keleti selymeket és minden féle magokat vásárolt. A kelmékkel a palotát tette kényelmesebbé. A magvakkal pedig beültette az egész vidéket. Ahogy telt múlt az idő, a magok kikeltek és a hercegnő gondozása alatt csodaszép kertek nőttek ki a korábban sivár földből. Az emberek csodájára jártak a földnek és egyre többen csatlakoztak a hercegnő birodalmához. Hamarosan fivére arra lett figyelmes, hogy birodalmában már nincsenek alattvalók és hiába a sok erdő és mező kietlenné vált a környék. Bánatában magába roskadt és elgondolkodott. Ekkor döbbent csak rá, hogy a jóságra és kedvességre az embereknek nagyobb szüksége van. Ellátogatott hát testvéréhez, hogy bocsánatot kérjen. Amikor a sivár földre ért nem hitt a szemének. A kietlen vidéken emberek százai építették új házaikat. A puszta közepén pedig ott állt a csodálatos üveg kastély, ami körül gyönyörű kertek zöldelltek. Ekkor döbbent rá a herceg. hogy húgát nem irigyelnie, hanem csodálnia kellett volna erejéért. Hiszen a legnagyobb fájdalom mellett is tudott mosolyogni és a semmiből felépített egy egész birodalmat! Amikor a hercegnő meglátta rég nem látott testvérét szívélyesen fogadta. Boldogan mutatta meg neki új birodalmát. A herceg megtanulta elfogadni húga kedvességét és ettől a naptól fogva ő is tudott mosolyogni.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.