Ács Ibolya: Foxi Fannyka, a kis foxi tolvajokat fog

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Foxy Fannyka – a kis foxterrier – alig várta, hogy besötétedjen. A házak lakói már rég az igazak álmát aludták, csak ő volt ébren. Elbújt a kukoricás góré mögé, és türelmesen várt. Kissé megszeppenve figyelte az éjjeli lepkék cikázását és halálra rémült, amikor egy denevér suhant el a feje fölött, de nem adta fel. Csak várt és várt. Álmos szemeivel már a teliholdat is egy tejfölös, sajtos kerek lángosnak látta, amikor nem messze tőle suttogást hallott:
– Halkan lépkedj, te vörös szőrgubanc, mert felébreszted azt a pöffeszkedő kakast.
– Még hogy én gubanc vagyok! Te vagy kormos, mint egy gyárkémény – mordult vissza valaki.
– Jobb kormosnak lenni, mint bolhásnak! – nyávogott vissza az egyik sötét alak. A kiskutyának ismerős volt ez a hang.
– Hiszen ez Kormos Kacor, a falu kóbor kandúrja! – lepődött meg Fanny, és a falhoz lapult. „Na megállj, te alattomos tyúktolvaj, elporolom a bundád! De ki a társad?” – gondolkodott magában a foxi. Elhatározta, hogy nem mozdul, és kivárja a megfelelő pillanatot, hogy elkapja a betolakodókat.
– Szétmarom azt a ragtapaszos pofádat. Miért nem mondtad, hogy az ól ajtaja kulcsra van zárva, és ennyit kell dolgozni pár falat pipi húsért? – méltatlankodott Ravasz Robi, a róka és éles fogaival a macska füle felé harapott.
– Kikaparom azt a sunyi szemeidet, te kullancszsák. Tegnap éjjel nyitva volt, de a kakas akkora kukorékolást csapott, hogy felébredt a gazda, és csak egy tyúkot sikerült ellopnom – vágott vissza Kacor.
Fannyka életében nem hallott ennyi sértést és csúnya szót. Elhatározta, hogy ez a két gonosz megérdemli büntetését. Addig várt, amíg a tolvajok ki nem ásták a lyukat olyan mélyre, hogy beleférjen a fejük és a felső testük. Csak a hátsójuk kandikált ki. Ekkor a kiskutya villámgyorsan összekötötte a két tolvaj farkát, és éktelen ugatásba kezdett. Erre felébredtek a baromfik, és olyan rikácsolást, kukorékolást csaptak, hogy összeszaladt a fél falu apraja-nagyja. Ki lapáttal, ki seprűvel ütötte a két garázdálkodót. Azok pedig szöktek volna ketten, négyfelé, de össze voltak kötve, így csak előre-hátra húzták egymást.
Mit bővítsem? A történet vége az lett, hogy egy erőteljes rántással a róka letépte fél farkát. Ám a kandúr se úszta meg szárazon, mert Fanny mérgesen beleharapott.
– Ez szegény Bóbita tyúkocskáért, akit megettél, a másik harapás meg azért, mert kiloptad a sercegő olajból Károly bácsi sült keszegét – vicsorította harciasan.
Kormos Kacor fájdalmas nyávogással és megtépázott bundával rohant el a falu széli kormos kéménye felé. Ravasz Robi, a róka pedig szégyenében elbujdosott. Mert ki látott rókát, gyönyörű, dús farok nélkül? Ugye senki?
Azt mesélték, hogy idegen tájakra barangolt, és elhatározta, hogy addig nem tér vissza, amíg új farkat nem szerez. Az állatok jót nevettek a pórul járt ravaszdin, és az erdőbe meg a kis falucskába attól a naptól kezdve, újból visszatért a béke és nyugalom.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.