Pálfi Henriett: Tortaországban jártam

Holnap születésnapom lesz. Izgulok. Kíváncsi vagyok, hogy a családom milyen ajándékokkal lep majd meg. És várom milyen tortám lesz majd. Szeretem a tortákat. Anyukám minden évben különlegeset süt nekem. Idén vajon milyen lesz? Csokoládé? Marcipán? Esetleg fagyi? A szomszédból csendes zene szűrődik, jaj, mindjárt elalszom! Egy csúszdán csúszok lefelé és máris egy csokival telt medencében találom magam. Ahogy mászok kifelé nem bírom ki, hogy ne kóstoljak bele. Finom, édes. Felpillantva egy gumicukorból készült folyosót látok. Végig kell mennem rajta. Ez a folyosó egy csodaszép terembe vezet. Halk zene szól, a csokoládé oszlopok, tejszínhabos asztalok között marcipán állatkák táncolnak. Mellettük elsétálva egy piskótatrónon eperhabos szoknyájában királynőjük üldögél. Rám mosolyog, egy kehelyben lévő málnaszirupot nyújt felém. Ezután tortával kínál. Még életemben nem láttam ilyen csodálatosat: háromemeletes, sárga, rózsaszín és zöld színekben pompázó, gyöngyökkel díszített tortát, aminek tetején egy marcipán ül. Elindulok, hogy megkóstoljam. Amint odaérek, azt érzem, hogy homlokon csókol valaki. Álmomból felébredve anyukámat pillantom meg. Kezében egy háromemeletes tortával, boldog születésnapot kíván.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.