Frühwirth Blanka: Hogyan lett a Békakirálynak koronája?

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Az elvarázsolt erdő mélyén, a tó partján ült a Békakirály. Népe nemrég ébredt fel téli álmából és most vidáman kuruttyolva fedezték fel, mi változott a tél elmúltával. A király egy nagy, lapos kövön napkúrázott és elégedett volt mindennel. A langyos tél után bőven akadtak bogarak és szúnyoglárvák az egész békanemzetségnek. A tó is elég nagy volt minden lakója számára, ezért a királynak nem sok teendője akadt. Éppen áthelyezte székhelyét a kőről egy vízililiom levelére, mikor a tópartra röppent az első látogató.
A békák szemében nagy madár volt, fekete–narancs színű tollazattal. Nagy kortyokban itta a vizet, majd kicsit a tollait is megnedvesítette. Már épp indulni készült, mikor megszólította a Békakirály.
– Ki vagy te, nagy madár?
– Én a Búbos bankák királya vagyok. Látod a szép tollkoronám? És te ki vagy?
– Én a Békakirály vagyok – hajtotta meg fejét a tavirózsa levelén ülő béka és csodálattal szemlélte a Bankakirály fején ülő koronát.
– Köszönöm a frissítőt, Békakirály! – köszönt el a madár és tovarepült.
A Békakirály irigyelte a Búbos banka koronáját, de tudta, hogy nem neki való. El is vetette az ötletet, hogy neki valaha ilyen koronája legyen.
Teltek-múltak a napok és egyre melegebb lett. Még több állat ébredt fel téli álmából és a tó környéke megélénkült. A Békakirály az egyik nap eldöntötte, hogy körbejárja a tavat. Volt, ahol egyik levélről a másikra ugrált, volt ahol úszott. Ha elfáradt, megpihent. A nap utolsó sugarainál érkezett vissza a kiinduló helyére és fáradtan terült el egy még meleg kövön a parton. Pihenéséből éktelen csörtetés és szuszogás verte fel.
– Ki az? – ugrott fel rögtön a Békakirály.
– Én vagyok az, a Sünkirály – morogta egy hang, és a sűrű fűből előtűnt egy hatalmas sün. Nem elég, hogy nagy volt, a fején tüskekoronája hirdette, hogy ő minden sünök királya.
A Békakirályt megriasztotta ez a megjelenés és inkább elugrált egy távoli liliomlevélre, onnan figyelte, ahogy a Sünkirály szomját oltja. Mikor az végzett, odabiccentett a békának és elcsörtetett.
Neki is volt koronája – gondolta a Békakirály. De ez olyan hegyes volt, hogy az én sima bőrömet biztosan felsértené. Hát milyen koronám legyen nekem? Mert most már aztán biztos, hogy egy király nem lehet meg korona nélkül.
Mintegy végszóra, a holdfényes erdei nyiladékban megjelent a szarvas. Lassan közeledett, tulajdonképpen mindent lassan csinált, mert a fején hordott agancskorona rendkívül nagy és nehéz volt.
– Te vagy a Szarvaskirály? – kérdezte halkan kuruttyolva a Békakirály.
– Én vagyok. Hát te ki vagy?
A Szarvaskirály hangjába az egész tó beleremegett, de a Békakirály büszkén kihúzta magát és bátran válaszolt.
– Én a Békakirály vagyok.
– Hát hol a koronád? – kérdezte a Szarvaskirály.
– A népem még készíti – sütötte le a szemét a Békakirály.
– Hát mondd meg nekik, hogy semmiképp se legyen nagy és nehéz. Én is éppen hogy elbírom az enyémet – tanácsolta a Szarvaskirály és ahogy jött, úgy el is ment.
A Békakirály sóhajtott egyet, és elment a vízi várába aludni. Másnap már kora hajnalban fenn volt az egész békanemzetség, mert az idei utódok teljesen kifejlődtek és ügyességi versenyt rendeztek. A király a legnagyobb liliomlevélen ült, és minden nyertesnek békalencséből font koszorút akasztott a nyakába. Az ünnepély végén a főudvarmester hívta fel magára a figyelmet.
– Most pedig, kedves Békanemzettség, ideje, hogy megkoronázzuk legkedvesebb királyunkat!
A Békakirály egészen meghatódott, mikor eléje hozták a koronát.
– A legifjabb tavirózsa ajánlotta fel a szirmait a korona elkészítéséhez, a tó tündére pedig megvarrta és egy varázslattal tartóssá tette.
Ekkor megjelent a tó tündére is, aki a Békakirály fejére helyezte a pehelykönnyű, de mégis csodaszép sziromkoronát.
– Ezentúl mindenki tudni fogja, hogy te vagy a Békakirály – mondta búcsúzóul.
A király pedig nem is lehetett volna boldogabb. Összehívta a békakórust és egészen addig kuruttyoltak, míg a hold el nem tűnt a fák mögött. A korona valóban örökéletűnek bizonyult és még ma öröklődik az elvarázsolt erdő melletti tó Békakirályai között.

2016

Früwirth Blanka_Hogyan lett a békakirálynak koronájy_ Sulyok Dorisz

Sulyok Dorisz rajza Illusztrációd bekerült a mesekönyvbe

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.