Tamás Anett: A három kalóz története

A messzi-messzi időkben, mikor még sellők is éltek a vizekben, dombokon-hegyeken túl, hét országra innen volt Ottokár király birodalma. A király, aki elsőként uralkodott ezen a néven, hatalmas, tengertől óceánig tartó területet irányított, melynek neve Hermagua volt. Az „agua” szó, a helyiek nyelvjárása szerint vizet jelentett a tengeri kereskedelemre utalva. Ugyanis az ott élők legnagyobb kincsét, a határokat körülvevő kékség jelentette. Azonban sok hosszú, békés év után a flottának most újra hajóra kellett szállnia, a közelben garázdálkodó, ádáz kalózok ellen. A legnagyobb veszélyt a három testvér, jelentette. Szakállas Jack, ki nevét az arcát borító szőrzetről kapta, Vasmacska kinek egyik keze helyén már kampó volt és szereti a macskákat, és a legifjabb Smith kapitány, ki kicsi, bár izomkolosszusától mindenkinek elakad a szava. Már sok-sok hete szelték a vizeket, megannyi gaztettet elkövetve fő céljuk az volt, hogy visszaszerezzék apjuk örökségét, melyet halála után hagyott rájuk és pár napon belül elkártyáztak. Oly sok város kifosztása után, most Hermagua területére tévedtek.
– Hé bajtársak! – szólal meg egyszer Smith kapitány – támadt egy ötletem!
– Hallgatunk – várakozó tekintettel mondták a fivérek.
– De előtte mondok egy viccet!
– Jaj Smith ne szórakozz már, térj a lényegre!
– Smith KAPITÁNY! – javítja ki bátyját, majd lelkes magyarázatba kezd. – Már sok helyen voltunk, fosztogattunk, iszogattunk, elvoltunk mindenhol egy ideig, de lássuk be nem kerültünk közelebb az elvesztett kincshez.
Hát igen, ez igaz – helyeselnek félszegen a többiek.
– De mi lenne – folytatja monológját – ha most álcázva magunkat besurrannánk, kis időre letelepednénk, majd Ottokár közelébe férkőznénk. A végén elmondjuk kik vagyunk, miért jöttünk és segítséget kérünk a földünk visszafoglalásához.
– Hát nem is tudom Smith – rögtön kételkedik Vasmacska.
– De fiúk higgyétek el, ez így jó lesz! Eddig miért nem jártunk sikerrel? Mert mindenkinek előítéletei vannak a kalózokról, és végig se hallgatnak! De most meglátják…– erősködött Smith, mikor Vasmacska közbeszólt.
– Ugyan már! Azért adtak volna segítséget, mert fizetés nélkül megittuk a kakaójukat? –most már erősebb hangon sorolja az ellenérveket.
– Hát Vasmacska nem is tudom – kezdi Jack. – Nem szívesen mondom, de Smith ötlete felé hajlok. Próbáljuk ki, végülis mi lehet a legrosszabb?
– Tömlöcbe zárnak? – kételkedik tovább Vasmacska.
– Na akkor srácok, akkor megbeszélve! Holnap partra szállunk! És századszorra is mondom, Smith KAPITÁNY!
Nem teljes egyetértéssel, de arra jutottak, megpróbálják ezt a bizonyos másik módszert. A királynak úgy tűnt, a hajók elmennek, így megnyugodott, hogy a kalózok szörnyűségei nem érik sem a népét, sem három leányát, akiket mindennél jobban szeretett és óvott.
Rachel, ki a nemesség és tisztaság legszebb formáját öltötte, aki kedvességével és bájával minden szempárt megigéz. Anéta, kinek szőkesége határtalan, de a kellő bambasága mellett esze a helyén, és a lélegzetelállító Kiara, ki a legifjabb hercegnő. Termete ugyan apró, de szíve hatalmas, melybe az egész nép belefér. A lányok jól neveltek voltak, minden helyzetben megfelelő viselkedésről tanúskodtak, napjuk jelentős részét tanulással töltötték, hogy a legjobb királynék legyenek a jövendőbelijük mellett. Mind hármuk kedvenc időtöltése a barangolás, sétálás és utazás volt. Nagy szomorúságukra azonban egy bizonyos Vácítői balesetet követően az apjuk beszigorított, hogy megőrizze a család jó hírnevét így nem hagyhatták el a palotát. Azonban ez se tartotta vissza őket, mert egyszerűbb ruhába bújva sétálgattak a nép között. Egy ilyen alkalom vezetett ahhoz, hogy az immáron letelepedett „exkalózokba” botlottak. A hölgyek épp a piacon bóklásztak friss gyümölcs után, Smith pedig szkanderezett, reggeli reményében. Egy váratlan pillanatban a fiatal kalóz felülkerekedett ellenfelén, megnyerve a párbajt és ezzel együtt, az asztalként szolgáló, kovászos uborkát tartalmazó hordó is felborult. Az edény tartalma a háttal álló és semmire se számító Kiara hercegnőn landolt. A nagy ijedelmet követően a bosszankodó leányhoz lépett Smith kapitány:
– Oh kedves hölgyem, bocsánatáért esedezem a történtekért, kérem had segítsek.
A lány, a fiú gyémántként ragyogó szemeiben elveszve először szóhoz sem jutott, majd elszállt belőle minden harag.
– Ugyan már, ilyen apróság bárkivel megtörténhet, úgyis szép időnk van, hamar megszáradok.
– Nem venném magamra, ha miattam fázna meg – alig ezt kimondva terítette is rá vékonyka kis kabátját.
Hallottatok már régi népmeséket vagy láttatok romantikus filmeket, amiben a herceg és hercegnő első látásra egymásba szeretett? Na, hát ez is így történt valahogy. A nap további részét hatan együtt töltötték. Beszélgettek, sétáltak, nevettek, vicceket meséltek és jobban megismerték egymást. Estére mindenki teljes bűvöletbe esett a másiktól, egyedül származásukat felejtették el megemlíteni. Másnap ismét a piacon mászkáltak, hogy újra találkozzanak, azonban ez nem sikeredett. Se harmadnapon, se az azt követőn. Nem volt mit tenni, így a kalózok és hercegnők is élték tovább jól megszokott életüket. Telt-múlt az idő, mikor egy nap az öregedő király kihirdette bált rendez, hogy jövendőbeliket keressen lányainak. Egész Hermagua területéről gazdagok és szegények, fiatalok és öregek, sőt még a tengeren túlról is érkeztek a kastélyba. A helyiséget varázslatos módon feldíszítették, a pékek hét emeletes tortát sütöttek, a hölgyek szebbnél szebb ruha költeményekben a férfiak pedig elegáns frakkokban jelentek meg. Így tett a mi három kalózunk is. Belépve a bálterembe azonnal megpillantották a trónszékeken helyet foglaló, lélegzetelállító hercegnőket. Az ő figyelmüket azonban a tömérdek kérő kötötte le. A három leány ásítozó, unott pillantásokat vetettek már az este elején a sok ellenszenves férfi miatt, ugyanis egyik sem volt szimpatikus nekik. Túl öreg, túl fiatal, nem elég kedves, unalmas, goromba és ehhez hasonló indokokat mondtak egymásnak. Valójában mindhármuk fejében az a három fiatalember jár, akiket nem oly rég ismertek meg. Hozzájuk foghatót pedig nem találtak.

Tamás Anett illusztrációja

Már épp visszatérni kívántak lakosztályukba, mikor megtörtént a találkozás. A levegő megdermedt, a szerelmesek szíve felragyogott, hisz elérkezett a hőn áhított pillanat. Se szó, se beszéd, azonnal apjukhoz rohantak, nem kell tovább keresni, megtalálták az igazit. A kalózaink ekkor rémülten álltak a zord valóság előtt, miszerint most tiszta vizet kell önteni a pohárba. A báltermet elhagyva, egy asztalhoz leülve hosszú beszélgetésbe kezdtek. Teljes őszinteséggel elmondták az igazságot. Mindenki a sokk hatása alá került. Rachel és Anéta azonban még mindig fülig szerelmesek maradtak. Nem érdekelte őket ez az „apróság” hogy kalózok, hisz ők se mondták el származásukat, miszerint hercegnők, így megértették a helyzetet és kitartottak szerelmeik mellet. Azonban Kiara teljes kétségbeeséssel, a szobájába futott. Nem úgy gondolkozott, mint nővérei és becsapva, elárulva érezte magát. A király pedig hallani sem akart az egészről.
Már túl nagy volt a kavarodás, és a zűrzavar így a bál teljes káoszba fulladt és idő előtt véget ért. A két lány sírva könyörgött, hogy apjuk engedje meg a házasságot, míg a legkisebb hercegnő látni sem akarta Smith kapitányt. Így teltek múltak a napok, mindenki szomorú volt. Smith elkeseredésében utolsó próbálkozás gyanánt meglátogatta a királyt és Kiarát.
Ekkora már kisé lenyugodtak a kedélyek, így hajlandóak voltak végighallgatni. A történet után, Ottokár rájött igazságtalanul hozott elhamarkodott döntést a lány pedig megértette tettének okát, így dühe elszállt és csak a tiszta és őszinte szerelem maradt iránta.
„De mégse adhatom csak így kalózok kezére lányaimat” – gondolkozott a király, majd így szólt:
– Mondd meg a testvéreidnek, áldásom adom rátok, ha megoldjátok feladványom. Itt van száz arany, gyertek vissza gazdagon, de igazságosan kell elosztanotok!
Ezen aztán gondolkoztak, hét napon, hét éjen át, de csak nem jutottak dűlőre. Majd mikor lejárt az idejük visszamentek a palotába.
– Kedves királyom – kezdte Jack – itt állunk előtted hárman, ugyan annyi vagyonnal. Mindhármunk zsebét harminchárom arany nyomja és egyharmad kalács. Ugyanis akárhogyan osztottunk szoroztunk, egy pénzérme mindig fennmaradt, így azzal fizettünk reggelinkért a péknél.
Ottokárnak tetszett furfangos észjárásuk így a próbán túlesve úgy döntött lányai boldogságát helyezi előtérbe. A következő héten megtartották az esküvőt, és a hét tengerre szóló lakodalmat. Jack és Rachel elindult visszavásárolni az elkártyázott földeket, így beteljesítették a kalózok valódi célját. Vasmacska és Anéta Hermaguaban maradt, hogy a későbbiekben uralkodjanak a birodalom felett. Smith kapitány és Kiara pedig vízre keltek, hogy tovább hajózzanak a szerelem tengerén, és talán egyszer visszatérjenek egy újabb kalanddal.

2016