Jagri Dávid: A repülő macska és a kisegér

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy cica, akit Pötyinek hívtak. Egyszer egy vinnyogó hangot hallott a padláson. Nagyon kíváncsi lett, ezért fellopakodott. Azt hitte, hogy valami cicaevő szörny van ott, de csak egy egérkét talált. Az egér nagyon megijedt. A macska nem értette, hogy miért.
– Állj meg, egérke, nem bántalak! – szólt rá. – Hogy hívnak?
– Misi vagyok. Hát neked mi a neved?
– Az én nevem Pötyi – felelte a cica.
– De te egy macska vagy. Akkor miért nem támadtál meg?
Pötyi elmesélte, hogy egyszer régen az apja nagyon sok egeret evett, köztük a királynőt is, ezért a király elátkozta őt, hogy gyerekei soha többé ne tudjanak egeret enni.
Ha a macska az egeret megette volna, akkor az én mesém is befejeződött volna. De mivel nem ette meg, így folytatom a történetet.
Pötyi és Misi elhatározták, hogy barátok lesznek. Misi már régóta szerette volna bejárni a világot, de nem merte elmondani a macskának. Egyszer aztán mégis elmondta. Pötyi először nem tudta, mit mondjon, de aztán megörült. Arra gondolt, hogy most kipróbálhatja különös képességét. Jaj, hát majdnem elfelejtettem a legfontosabbat! Igaz, hogy a király elátkozta a macskát, de cserébe megajándékozta valamivel.
– Mivel? – kérdezte Misi.
– Repülőképességgel – felelte Pötyi.
– Szerintem ez nem igaz – hitetlenkedett a kisegér.
– Hát igaz, hogy még nem próbáltam, de most majd meglátjuk – szólt Misi.
Azzal felszaladt a legmagasabb fa tetejére és leugrott. Zuhant, zuhant, de mielőtt leért volna a földre, kinyílt a szárnya. Misi most már hitt a macskának.
– De hisz ez nagyszerű! – kiáltott fel. Repüljük körbe a világot!
– Rendben – válaszolta Pötyi. – Most úgysincs más dolgom.
Misi izgatottan pattant fel barátja hátára és elindultak. Bejárták egész Európát, majd úgy döntöttek, hogy Egyiptomba repülnek. Ott megnézték a piramisokat és a fáraó szobrát. Azután átrepülték az óceánt, és ellátogattak Ausztráliába, a kenguruk földjére is. A nagy kaland után hazatértek.
Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.