Fülöp Tímea: Ica, a kiskatica

Salamon Kitti illusztrációja Illluszrációd bekerült a mesekönyvbe

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Tekeredek, forgolódok, kinyitom a szemem, s mit látok ott? Tágas rétet, zöld bodzabokrot. Tetejében egy kismadár fütyörész, közepéből katicabogár száll ki, mint a szélvész. Rárepül a pipacsra, az épp, hogy megtartja.
– Mitől vagy ilyen nehéz? – kérdi a virág.
– Tele vagyok bánattal, csúfol az egész világ. Testvéreim 7 pettyel járnak, s nekem csak 5 pettyes a szárnyam – fakadt sírva Ica, a szomorú kiskatica. A pipacs így szólt:
– Látod, nekem egy sincs, mégse sírok, legyél te is csak egyszerűen piros! Bajodon könnyen segíthetsz, ajándékozd el a pöttyeidet!
Ica a tanácsnak megörült, s a pipacsról gyorsan tovarepült.
Szállt ide, szállt oda, fűszálról a bokorra, körtefa ágára, végül egy focipályára. Fiúk rúgták a labdát, sok pöttyét már lekoptatták. S, hogy újra szép legyen, Ica fölérepült, hogy szárnyáról egy pettyet rátegyen.
Suhant tovább a levegőben, majdnem összeütközött egy napernyővel. Alatta lányok társasoztak, éppen 6-ost dobtak. De a hatodik pöttynek már csak a helye volt meg. Nosza, rászállt a dobókockára, s egy pettyet rakott rája. A kislányok örültek, tapsoltak, táncra perdültek. Az egyik hozta a maciját, hiányzott a szeme, jaj így alig lát! Ica egy pöttyöt odatapasztott, s aztán megint szárnyra kapott.
Repült tovább a kert fölött, ahol az öreg vakond időzött. Szomorúan fogta ásóját és nézegette térdén lyukas nadrágját.
– Ica vagyok, jó napot! – szólította meg a vakondot, aki kertésznadrágot hordott és szalmakalapot.
– Önnek egy foltra lenne szüksége – s egy nagy fekete pettyet helyezett a térdére. A vakond nagyon köszönte, s szorgosan ásott, hogy végezzen estére.
Már csak egy pöttye maradt Icának, a vidám kiskaticának. Ezt az utolsót kérd el Te tőle, amikor Pont, pont, vesszőcskét rajzolsz a füzetedbe!

2016