Németi Hajnalka: Erőpróba

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Afrikában a szavannán kora hajnalban álmosan, kíváncsian érdeklődött a legelső napsugár. Kedvesen cirógatva ébresztgette az antilopcsorda legifjabb tagját, aki ennek hatására nagyot tüsszentett. Ő volt Hófehér, az albínó antilop.
Születése nagy szenzáció volt a csordában. Mindenki kíváncsi volt a csorda legfiatalabb tagjára, de amint megpillantották egytől-egyig mind hátat fordítottak neki. Megijedtek a színe miatt, nem tudták mit vonz magával egy ilyen feltűnő jelenség. A rejtőzködés számára szinte lehetetlen a vadállatok elől, de Hófehér talpraesett volt és leleményes, mindig talált megoldást.
Egyetlen játszó pajtása akadt.Boglárka a csinos antiloplány. Sokszor bajba kerültek a vakmerő játékaik miatt, de mindig épségben megúszták.
Már igen kicsiny korától Hófehér ámulattal figyelte az ifjú felnőtt férfiak harcát a kiszemelt hölgyért. Nézte-nézte órákon át és megígérte Boglárkának, ha felnőnek ő is megküzd majd érte. Az idő sebesen repült, a fiatalok felcseperedtek és mélységes szerelmet tápláltak egymás irányába. Elég volt csak egymásra pillantaniuk és a menyországba érezték magukat, szívük csordultig telt, gyomruk összeszorult.
Sajnos Hófefér nem volt az a kimondottan izmos testakatú, harcias természetű, de kész volt megküzdeni Boglárkáért, aki sokak kiszemeltje volt, mert nagyon szép, csinos hölggyé formálódott.
Megkezdődött a párviadal.Az ifjú bikák az erő fitogtatás netovábbjaként, patáikkal a földet kaparták hatalmas porfelhőt keverve maguk körül , szarvaikkal öklelték, döfödték, lökdösték egymást, mígnem a gyengébb teljesen kimerült és fel nem adta.
Hófehér az elsők között küzdött, szeme előtt Boglárka lebegett és minden fizikai erejét bevetve tusakodott.Sajnos a legerősebb elenfelet, Baltazárt kapta és hiába volt minden erőfeszítése, alulmaradt a viadalban. Szemét lesütve, szégyenkezve lépett háttérbe, szíve majd meghasadt a fájdalomtól, hogy szíve hölgyét elveszítette. Látta Boglárka keserves könnyeit és ekkor kigondolt valamit.Még mielőtt a nász beteljesedne, megszökteti kedvesét és társadalmuk elvárásának szembeszegülve új életet kezd szerelmével.
Koromsötét éjszaka volt. Halkan odaosont kedveséhez és lágyan fülébe súgta a tervét. Boglárka kicsit megszeppent, de a tűzbe is követte volna szerelmét.
Könnyűnek nem mondható utat választottak.A sötétben botorkálva a hiénák kacaja és oroszlánok üvöltése vérfagyasztó volt. Keresték a lehető legeldugottabb helyet a csordától és a vadállatoktól, mivel színe miatt rendkívül veszélyes volt számára a csorda nélkül.Már hajnalodott. A felemelkedő nap pirosló fénye rávilágított egy csendes kis bozótosra. Megkönnyebbültek, itt megkezdhetik új életüket.Ez lesz az ő szerelmi fészkük és megmenekülésük kicsiny szigete.
Újabb és újabb napok váltakoztak, amik mind különböző kihívásokat tartogattak számukra. A táplálkozás, a szomjúság oltása, a rejtőzködés mind-mind hatalmas feladatként hárult Hófehér nyakába, de ő örömmel teljesítette mindezt. Szerecsére eszes, csalafinta volt és szerelmük megduplázta benne a kitartáshoz az erőt.
Telt-múlt az idő, Boglárka már a harmadik gidájuknak adott életet, amikor különös dologra figyeltek fel. Sötét, füstfelhő terjengett a régi csorda irányából. Hófehérnek rendkívül rossz érzése támadt. Szüleire és a csordára gondolva vágtatott a segítségükre.
Odaérkezvén vörös lángnyelvek nyaldosták a száraz füvet és bokrokat. A sötét füstfehőtől szinte semmit se látott, de hallotta a füstben eltévedt össze-vissza szaladgálók jajveszékelését.
Bekiáltott a vastag füstfelhőbe jelezvén a menekülés irányát! Szépen egyessével ugráltak ki a forró, fojtogató felhőből. A menekülés mindenkinek Hófehér hivogató hangja volt. Amint az utolsó csordatag is megjelent, Hófehér elvezette őket a rejtekhelyükre, ahol a sebesülteket Boglárka látta el. Eltelt egy hét. A tűz okozta sebeket kiheverték. Ekkor összehívták a vének tanácsát milyen sorsot érdemel Hófehér, aki megszegte a csorda szabályait, mégis megmentette őket. A legidősebb szót kért:
– Hófehér a legbátrabb antilop köztünk. Nem ahhoz kell erő, hogy társunkat meghátrálásra késztessük a nász érdekében. Az erő abban rejlik, aki képes szembeszegülni társadalmunk szabályaival vállalva a kitaszítottságot szerelme és saját boldogsága érdekében. Mindezt az idilli képet is kockáztatta, amikor a csorda bajba kerülésekor ő volt az egyetlen, aki segítségünkre sietett. Az erőpróba győztese tehát kimagaslóan Hófehér!
A tömeg szétnyílt Hófehér kis családja előtt és ünnepélyesen visszafogadták őket. Még egy csepp szorongás volt atyai szívében, amikor látta gyermekeit vizslató szemeket, de senki nem fordított hátat. Szemeibe könny szökött és már azt se tudta a megkönnyebbüléstől a büszkeségtől, vagy a meghatottságtól.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.