Bortnyák Zsófia: A titkos rét

Volt egyszer egy lány, aki nagyon szerette a lovakat. Volt egy pej pónija. A legtöbb idejét a lovardában töltötte. Nagyon sokat lovagolt kint az erdőben. Szeretett kilépni a város nyüzsgéséből. Az erdőben volt egy titkos hely, egy titkos rét. Gyakran kiment oda. Ezt a rétet csak ő, és a pónija ismerte.
Napsütéses nyári nap volt, amikor éppen a lovardába igyekezett. Meglátogatta szeretett póniját, és felkészítette a túrára. A megszokott úton mentek a rétre. A póni nyugodt volt. A lány jól érezte magát, boldog volt, örült annak, hogy újra együtt lehet a lovával. Kiértek a rétre. A lány leszállt a lováról. Csobogást hallott, a fülét követve megtalálta a régi forrást. Tiszta, friss víz folyt a kövek közűl. A lány ivott belőle. A póni is közelebb merészkedett a csobogás hangjához, amint meglátta kis gazdáját inni. A lány körülnézett, csodálatos kilátást nyújtott ez a hely. Látta a hegyeket, a falvakat, egy tavat is észre vett, sőt ellátott egészen a városig. Észrevette, hogy a pónija megijedt valamitől, és odaügetett hozzá. Meglátta, hogy a lova csak két pici nyúltól ijedt meg. Megnyugtatta a pej pónit. Hamar megnyugodott a ló, és bátran követte gazdáját a nyuszik felé. A lány adott a nyulaknak abból a répából, amit a lovnak szánt volna. Egészen a naplementéig maradtak ott, majd vissza mentek a lovardába. A lány bevitte a legelőre, elbúcsúzott, majd felszállt a buszra és haza ment.

2016