Pantoleon Aliki: A magányos szivárvány

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

– Anya, ez mi?
– Ez egy alma.
– De hiszen ez zöld! Tegnap még piros almát csomagoltál nekem.
– Tudod kisfiam, egy alma lehet zöld, piros vagy akár sárga is.
– Ez hogy lehet?
– Hát…..
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magányos szivárvány.
Sokat vándorolt a földön, de nem talált senkit, akivel örökre együtt lehetett volna.
Nagyon jól elbeszélgetett az állatokkal, növényekkel, de egy idő után úgy érezte, láb alatt van. Nem akartak már vele beszélgetni, ráúntak amikor együtt játszottak.
Amikor erre rájött a kis szivárvány, mindig elbújt a felhők közé és tovább ment.
– Ezért tűnik el olyan gyorsan a szivárvány?
– Így is lehet mondani.
– Nagyon sajnálom azt a kis szivárványt, ha itt lenne, biztosan játszanék vele!
– Ha, ha, ha! – nevetett az anyukája.
– Folytasd a történetet anyu!
– Jó, jó. Hol is tartottunk ? Tudom….
Egyszer hosszú ideig nem bújt elő és egy felhő így szólt hozzá:
– Ilyenkor általában a földön szoktál beszélgetni és játszani valakivel, most meg itt szomorkodsz.
– Hát felhő, mindenhol voltam már a földön, mindenkivel játszottam már, jól meg is voltunk egy ideig, de aztán megúntak és én elmentem. Én mindig, mindenhol egy igaz barátot kerestem, aki nem ún meg. Örökké tartó barátságot szeretnék!

Pantoleon Aliki_ A magányos szivárvány_Puchla Nikolett net

Puchla Nikolett rajza Gratuláunk, bekerült rajzod a könyvbe!

– Szivárvány, te tiszta szívű vagy, megszínesíted az életemet. Ha belebújsz valakibe, akkor megszínesíted az ő életét is.
– Köszönöm a jó tanácsot! – mondta a kis szivárvány – megyek szerencsét próbálni.
A kis szivárvány körbe utazta a világot, de senki nem akarta, hogy belébújjon, mert volt már saját színe.
Szegény kis szivárvány visszabújt a felhőkbe és csak sírt, sírt.
A nagy felhő rájött, hogy ezúttal sem sikerült örökké tartó barátságra találnia.
– Gyere velem! – szólt a szivárványhoz a felhő.
Elvitte egy hatalmas kertbe, ami hófehér kerítéssel volt körbe véve, a fű csodás zöld volt, virágok nyíltak mindenfelé, sok-sok színben pompáztak. Mesés látvány volt. Középen 3 almafa nőtt. Az almák teljesen fehérek voltak a fákon.
– Sok sikert! – mondta a felhő és ezzel ott hagyta.
A kis szivárvâny átsuhant az első fán és az almák zöldek lettek. Bebújt a második fába és az almák pirossá váltak. Belebújt a harmadik fába és az almák sárgák lettek.
Így varázsolt színt a kis szivárvány az almákba és ezzel örök barátokra talált.
– Itt a vége, fuss el véle – mondta mosolyogva az anyuka.
– Anya! Ebből az a tanulság, hogy mindenkinek megvan a helye a világban?
– Én nem tanulságnak szántam, de ha így akarod értelmezni, nekem jó!

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.