Mesélő: Sűrű erdő közepén, Az erdőnek legmélyén, Medvecsalád éldegél, Róluk szól az én mesém. Málnát akar a medve, Elballag az erdőbe. Kosárkája még üres, Vesszőből font, kis füles. Nagyon finom a málna, Fiacskája imádja. A kis bocsot meglepi, Vacsorára eheti. Kicsi maci megsejti, Megy anya málnát szedni. Bizony, gondban van nagyon: Szóljon-e vagy hallgasson? Bánatosan lesi anyját, Ő már tudja, nem lel málnát. Ma délután járt arra, Betévedt a bokorba. Pirosak voltak a szemek, Ellenállni nem lehetett. A gyümölcsöt leszedte, Falta magát degeszre. Alig bírt hazamenni. Nem szabad ennyit enni! Most már tudja, de hiába, Berakta mind a gyomrába. Takaróját jól felhúzza, Ki sem látszik szeme, orra. Ágyban fekszik, beteg nagyon, Úgy sajnálom, nem tagadom. Visszatér most medve mama, Bizony, üres a kosara. Nincsen málna, nagy a baj, Mind leszedte a tolvaj. Medve mama: Zsivány járt a málnásban, Erre, bizony, ráfáztam! Nem hagyott pár szemet nekem, Ha elkapom, megbüntetem! Mesélő: A meglepetés elmarad. Ne bánkódjunk, nem szabad! Egy-két nap, és érik újra, Csak a rabló meg ne tudja! Medve mama: A kicsinek mi baja? Majd szétpukkan a hasa! Gyógyszert adjak? Orvost hívjak? Jaj, de beteg! Mit csináljak? Nagyon szenved! Mit tegyek? Ezt kibírni nem lehet! Úgy szeretnék segíteni, A fájdalmat enyhíteni! Olyan szomorúan néz rám, Piros foltok arcocskáján! Istenem, csak meg ne haljon! Az orvost én máris hívom! Mesélő: Sose aggódj, medve mama! Málnát evett a kis buta. Sok gyümölcsöt bekapott, Attól nagyon jóllakott. Torkos volt a kis mackó, Ezért van a sok jajszó. Holnapra már semmi baja, Mehet szépen iskolába. Ezután majd megtanulja, Mennyit egyen vacsorára. A kis medve szenved nagyon, Ez jó lecke, azt gondolom! Medve mama, ne izgulj már, Sokat evett a kis szamár! Tele gyomra, azért lázad, Szidd csak meg a fiacskádat! Ha nem eszi tele magát, Átalussza az éjszakát. Kipihenten ébred reggel, Se orvos, se gyógyszer nem kell. Vidáman megy iskolába, Mindenkinek marad málna. Nem lopták el, ő megette, Egy szemig bekebelezte. Medve mama: Jól van! Jól van! Orvos nem kell! Akad itthon pár szem gyógyszer. Adok neki, hogy segítsen, Ha nem muszáj, ne szenvedjen! Tudom, hibázik néha, A gyomorfájás mégsem tréfa! Akkor is az én gyermekem, Itt van mellette a helyem. A kis mackó: Nem akarok málnát látni! Lehet ekkorát hibázni? Befaltam és beteg lettem, Bocsánat, hogy ilyet tettem! A leckét most megtanultam. Beismerem, torkos voltam. Megbántam, többé nem teszem, Megjött végre az eszem. Ha a málnásba tévedek, Hazahozok minden szemet. Itthon szétosztjuk szépen, Mindenki kap, megígérem.
Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.
Hozzászólás
Email értesítőt kérek, ha további hozzászólás érkezik a bejegyzéshez.
Email értesítőt kérek, ha új bejegyzés jelenik meg az oldalon.