Mráz Erzsébet Irma: A málna okosít!

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Mesélő:
Sűrű erdő közepén,
Az erdőnek legmélyén,
Medvecsalád éldegél,
Róluk szól az én mesém.
 
Málnát akar a medve,
Elballag az erdőbe.
Kosárkája még üres,
Vesszőből font, kis füles.
 
Nagyon finom a málna,
Fiacskája imádja.
A kis bocsot meglepi,
Vacsorára eheti.
 
Kicsi maci megsejti,
Megy anya málnát szedni.
Bizony, gondban van nagyon:
Szóljon-e vagy hallgasson?
 
Bánatosan lesi anyját,
Ő már tudja, nem lel málnát.
Ma délután járt arra,
Betévedt a bokorba.
 
Pirosak voltak a szemek,
Ellenállni nem lehetett.
A gyümölcsöt leszedte,
Falta magát degeszre.
 
Alig bírt hazamenni.
Nem szabad ennyit enni!
Most már tudja, de hiába,
Berakta mind a gyomrába.
 
Takaróját jól felhúzza,
Ki sem látszik szeme, orra.
Ágyban fekszik, beteg nagyon,
Úgy sajnálom, nem tagadom.
 
Visszatér most medve mama,
Bizony, üres a kosara.
Nincsen málna, nagy a baj,
Mind leszedte a tolvaj.

Medve mama:
Zsivány járt a málnásban,
Erre, bizony, ráfáztam!
Nem hagyott pár szemet nekem,
Ha elkapom, megbüntetem!
 
Mesélő:
A meglepetés elmarad.
Ne bánkódjunk, nem szabad!
Egy-két nap, és érik újra,
Csak a rabló meg ne tudja!
 
Medve mama:
A kicsinek mi baja?
Majd szétpukkan a hasa!
Gyógyszert adjak? Orvost hívjak?
Jaj, de beteg! Mit csináljak?
 
Nagyon szenved! Mit tegyek?
Ezt kibírni nem lehet!
Úgy szeretnék segíteni,
A fájdalmat enyhíteni!
 
Olyan szomorúan néz rám,
Piros foltok arcocskáján!
Istenem, csak meg ne haljon!
Az orvost én máris hívom!
 
Mesélő:
Sose aggódj, medve mama!
Málnát evett a kis buta.
Sok gyümölcsöt bekapott,
Attól nagyon jóllakott.
 
Torkos volt a kis mackó,
Ezért van a sok jajszó.
Holnapra már semmi baja,
Mehet szépen iskolába.
 
Ezután majd megtanulja,
Mennyit egyen vacsorára.
A kis medve szenved nagyon,
Ez jó lecke, azt gondolom!
 
Medve mama, ne izgulj már,
Sokat evett a kis szamár!
Tele gyomra, azért lázad,
Szidd csak meg a fiacskádat!

Ha nem eszi tele magát,
Átalussza az éjszakát.
Kipihenten ébred reggel,
Se orvos, se gyógyszer nem kell.
 
Vidáman megy iskolába,
Mindenkinek marad málna.
Nem lopták el, ő megette,
Egy szemig bekebelezte.
 
Medve mama:
 
Jól van! Jól van! Orvos nem kell!
Akad itthon pár szem gyógyszer.
Adok neki, hogy segítsen,
Ha nem muszáj, ne szenvedjen!
 
Tudom, hibázik néha,
A gyomorfájás mégsem tréfa!
Akkor is az én gyermekem,
Itt van mellette a helyem.
 
A kis mackó:
Nem akarok málnát látni!
Lehet ekkorát hibázni?
Befaltam és beteg lettem,
Bocsánat, hogy ilyet tettem!
 
A leckét most megtanultam.
Beismerem, torkos voltam.
Megbántam, többé nem teszem,
Megjött végre az eszem.
 
Ha a málnásba tévedek,
Hazahozok minden szemet.
Itthon szétosztjuk szépen,
Mindenki kap, megígérem.

 

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.