Salamon Kitti: Bocskoros Bongyor és a nyolcágú szivárvány

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Hol itt volt, hol ott volt, de Bocskoros Bongyor mindig úton volt. Sosem lehetett tudni, hogy jön vagy megy. Ezúttal a Lyukas-hegyen téblábolt. Az a hír járta, hogy az egy gonosz sárkány otthona, és aki az odújában megzavarja, azt felfalja vacsorára.
Bongyor jól eltévedt a sok vakkanyarban és fogalma sem volt róla, hogy melyik út vezeti vissza. A talányt már a Nap is megunta és búcsút intett neki aznapra. A bocskoros koma is álmos lett és ott, ahol volt, eldőlt, mint a krumplis zsák.
Egy kis szunyókálás után felkászálódott és találomra választott egy irányt. Ám az első három lépése után észrevette, hogy az árnyéka épp az ellentétes irányba sétál.
– Nem látod, hogy erre megyek és nem arra? – ripakodott rá, de az mintha meg sem hallotta volna, mendegélt tovább.
Lehet, hogy tudja a kiutat, gondolta Bongyor, így hát követte. Ám az árnyék a hegy közepébe vezette, egyenesen a sárkány üregéhez.
– Hova hoztál te engem? – szidta meg újra, aki ezúttal elszégyellte magát.
Bongyor biztos volt benne, hogy vacsora lesz belőle. Az volt a szerencséje, hogy a sárkány épp házon kívül volt. Ám valaki mégis mocorgott a lyukban. Az árnyéka serényen rázogatta a fejét, mutatván, hogy nem ő az. Nemsokára kiderült, hogy a nyolcágú szivárvány búslakodik ott. A sárkány ugyanis elkapta a karmaival, hogy színpompás ruhát csináljon magának az ágaiból. Ám miközben pödörte-sodorta maga körül őket, letörte a bogyókék, az aranyságra, az árvácskalila és a jajpiros színűeket, amik azonnal halványulni kezdtek. A szarkalábkék, a narancssárga és a hernyózöld színűek is megsérültek, így azok is kifakultak mind. Végül csak a bogárfekete színű ágát tudta magára csavarni. A gonosz sárkány azért nem volt otthon, mert a világot járta az új szoknyájában.

bocskoros_háttér

Salamon Kitti illusztrációja Illluszrációd bekerült a mesekönyvbe

Bongyor hosszasan morfondírozott és az árnyéka is serényen vakargatta a fejét. Nemhogy apadt volna a gondjaik száma, most eggyel több lett. Nem hagyhatják a lyukban a szivárványt, értettek egyet. Nem sokkal később Bongyornak eszébe jutott, hogy szarkalábkék színű a bocskorja és bogyókék a kabátja. Árvácskalila a puttonya, aranysárga a bongyorja és jajpiros a kantárja. Narancssárga a sisakja és hernyózöld a maradék sajtja.
– Szívesen adok mindegyikből. Viszont semmim sincs, ami bogárfekete volna – mondta a szivárványnak, aki nem bánta a dolgot.
Így hát Bongyor mindegyikből hasított egy morzsányit, majd a szivárvány ágaira hintette őket. A színek rögvest életre keltették az ágait, kivéve a bogárfeketét. Így lett nyolcágú helyett hét. Sebaj, gondolta, majd felsiklott az égboltra. Odafentről megmutatta Bongyornak a kiutat, akinek azután nem volt gondja, egy szál se. Kivéve, hogy az árnyéka más utakon jár, azóta is.
A gonosz sárkány a mai napig hordja a szivárvány bogárfekete ágát, pedig úgy néz ki benne, mint egy életre kelt medvecukor.

2016

Visszakövetések; Visszajelzések

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.