Ürmös Andrea: Hugó, a barátságos sárkányboci

Fagyos téli, mégis örömteli nap köszönt a kis városka lakóira, fehér karácsonyuk lesz. Vanda vidáman rohan ki édesanyájához a konyhába, megcsúszik a padlószőnyeg a talpa alatt.
− Édes gyerekem, óvatosabban! – az anyja idegesen ráripakodik.
− Anyu! Anyu! Menjünk ki hóembert építeni! – lógnak rakoncátlan, kócos hajfürtjei az arcába, a többi pedig össze−vissza, akár a szénakazal.
− Nem érek rá, Kincsem. Ebédet kell főznöm, el kell indítanom a mosógépet, takarítani is kell… − sorolja a véget nem érő teendőket Eliz. – Menj, öltözz fel szépen, mindjárt megyek és megfésüllek.
Vanda sóvárogva nézi szobájának ablakból a hópelyhek hullását, némelyik az üvegre esik, gyönyörködik az utánozhatatlan mintázatukban.
− Hát, te még mindig nem öltöztél fel?
− Anyu, kérlek, gyere ki velem játszani! Nézd meg milyen szépek a hópelyhek!
− Délután jó lesz?
− Igen! – ujjongva ugrik a nyakába a kislány. − Az lesz a neve a hóembernek, hogy Vincent. – Lelkesen meséli elképzeléseit Vincent külleméről, miközben anyja emberi külsőt varázsol neki.
Délutánt üt az óra, de az asszony még mindig nem látszik ki a ház körüli munkákból. A kislány kezdi feladni a reményt. Az apja az utolsó mentsvára. De későn ér haza a munkából, besötétedett és kedve sincs az udvarban fagyoskodni és ugrabugrálni. A lányka tekintetéből nem hunyt ki az olthatatlan vágy, ám ma este csalódottan hajtja álomra a fejét.  
Nem is sejti, hogy a tél tündére elküldi hozzá Hugót, a barátságos sárkánybocit, aki fenn lakik az éjszakai ég legfényesebb csillagán, a Sarkcsillagon. Karmaival kopogtat Vanda ablakán. A gyermek nehezen ébred fel, s mikor megpillantja ezt a fantasztikus lényt ámul−bámul a meglepődöttségtől. Félve nyúl az ablakkilincs után, az ablakot kifújja a süvítő szél.
− Öltözz fel melegen, nehogy megfázz! Nagy kalandra megyünk. – utasítja kedves hangon, aranyos mosollyal Vandát, aki eleget is tesz a felszólításnak.
Bátortalanul mászik fel a nagy állat hátára, a szárnyai között lapul meg és ezüstös hajába kapaszkodik. Szárnyalnak a sötét égbolton. A világ megváltozik, kisebbnek tűnik minden, a csillagok pedig még fényesebbek és olyan közel vannak, hogy hozzájuk lehetne érni.
A legtündöklőbbön landolnak, itt is zimankós az idő, mindent hó és jégpáncél borít.
− Íme, az otthonom. Ugye, milyen szép?
− Igen, az. – mászik le esetlenül a pindurka utasa a hátáról.
− Varázsolunk egyet? – Szavakban nem kap választ, hevesen bólogatásban nyilvánul meg a felelet.
Hugó nagyot fúj, és a hószemek szállingózni kezdenek, hóember alakot öltenek a táncuk végén. Akad köztük kisebb, nagyobb, teltebb, karcsúbb.
− Melyik a te Vincented?
− Ő nincs itt. − Sírásra görbül a lányka szája. − Azt csak Anyukám tudja megcsinálni. De nem akarja, azt mondja nincs ideje, sok a dolga.
− Értem. Tudod Vanda, anyukád azt akarja, hogy neked mindened meglegyen, ezért dolgozik olyan sokat.  De segíthetsz neki és akkor több ideje lesz rád.
− Hogyan?
− Okos, nagylány vagy már. Menj oda hozzá és kérdezd meg miben tudsz segíteni! Holnap próbáld ki! Jó?
− Jó. Menjünk haza, fázom!
Épp, hogy szavakba önti kívánságát, már úton is vannak. Ahogy közelednek a kertvárosi házukhoz minden növekedni kezd, a tárgyak visszanyerik megszokott nagyságukat. Óvatosan megáll Hugó az ablakocskánál, Vanda pedig birtokba veszi szobáját.
− Jól éreztem magam. Köszönöm, hogy hazahoztál.
− Én köszönöm a felemelő társaságot, kishölgy!
Hugó távozása után becsukja az ablakot és a meleg paplan alá bújik.
Reggel összeszedetten, megfésülködve megy le a konyhába. Felajánlja Eliznek a segítségét. Együtt főznek, közösen csinálják meg szinte az összes házimunkát.
− Anyu! Kijössz velem hóembert építeni? − kérdezősködik ebéd után Vanda.
− Mit szólnál, ha hóangyalkát is csinálnánk?
− Az szuper lenne!
Nevetgélnek, hógolyóznak és szépen lassan Vincent is elkészül. Vanda teszi a fejére a lábast.
− Kislányom, büszke vagyok rád – szorosan magához öleli.
− Együtt készítettük, te is ügyes vagy.
− Nem a hóemberről beszélek, Drágaságom. Ügyes voltál ma, sokat segítettél. Köszönöm! Van kedved forró csokizni?
− Tejszínhabbal?
− Ahogy csak szeretnéd. Viszont későre jár, utána fekvés! Holnap már iskola.
  Mielőtt Vanda átadná magát az álomnak kinéz az ablakon. Hugó ott lebeg, elismerő pillantással díjazza, hogy megfogadta a tanácsát.
− Ígérem, ezek után mindig segíteni fogok anyukámnak.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.