Bakai Lili: Egy kutya naplójából

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egy erdőben vagyok. Mindenhonnan nedves fű és fenyőillat árad. Hűs szellő borzolja fel a bundámat. Kinyitom a számat és megpróbálom megharapni a szellőt. Nem sikerül. Hirtelen egy nyúl fut el mellettem. Hohó, nehogy azt hidd, hogy meglépsz előlem! Utána futok. Átugrálok a földből kimeredező gyökereken, nekifutok egy nagy kupac levélnek. Ennek is esőszaga van. Feltűnik, hogy amint közelebb érek a nyúlhoz, egy új illat vesz hatalmába. Mi lehet ez? Valami finom. A nyúlnak nem lehet ilyen illata, nem, ez valami más. Ez sült csirke illat! Hirtelen csörömpölő hangot hallok. Kinyitom a szemem és ugrok egyet. Most a házamban vagyok, a rojtos szőnyegemen fekszem. Akkor az egész csak egy álom volt! Várjunk csak, mégsem! A sült csirke illatot még mindig érzem! Kisgazdám, Gréti mellém ugrik és megsimogatja a fejemet ,,Szia kiskutyám! Jól aludtál? Megijedtél a csengőtől mi?”, mondja. Megint hallom a csörömpölést. Nem tudom mi ez a csengő izé, de nekem nagyon nem tetszik. ,,Nyitom már!” – robog el mellettünk másik gazdám, Zoé. Zoé nagyon nagy lány, már 15 éves. Hosszú fekete haja van, kék szeme és krémillata. Gréti sokkal kisebb nála, ő csak 6 éves és nem hasonlít a nővérére répaszínű hajával, barna szemével és palacsinta-illatával. Megnyalogatom Gréti arcát, hátha az íze is palacsinta. Sajnos nem. Ekkor ránézek Zoéra. Valami nem stimmel vele. Tudom, hogy ő Zoé, de most sokkal másképp néz ki. Mindig kényelmes melegítőben és kinyúlt pólóban szokott lenni itthon, de most térdig érő, feszülő szoknya és ujjatlan fekete, szintén testhezálló póló van rajta. Az arcával se stimmel valami. Tök színes! A szeme felett aranyszínű, a szája piros és mindkét szeme felett van egy-egy fekete vonal. Nem a szemöldöke, mert ez sokkal vékonyabb és nem is ott van, ahol a szemöldöknek lennie kell. Szegény, úgy néz ki mint egy mókus. Felkelek és oda akarok menni hozzá, ám hirtelen nyílik az ajtó és egy fiú lép be rajta. Mit keres egy ismeretlen fiú a házban? Teljesen ledöbbenek, mikor Zoé a fiú nyakába ugrik s puszit ad a szájára. Miért csinálod ezt Zoé? Nem látod, hogy ez az ember akár egy betörő is lehet! Elkezdek ugatni és morogni, hogy az idegen tudja, ez az én területem. ,,Csönd legyen Szoszi! Ő nem bánt!” – mondja Zoé és átkulcsolja a fiú vállát. Hát én kutya legyek, ha ezt értem! ,,De aranyos! Szoszinak hívják a kutyádat?” – kérdezi a srác Zoétól. ,,Hát igen! Mikor megkaptuk a bundája miatt Szöszinek neveztük el, viszont Gréti mindig azt mondta rá, hogy Szoszi és ez megmaradt.” – meséli gazdám lesütött szemmel. ,,Ja értem. Szia haver! Nem kell félned tőlem, nem bántalak!” – mondja a fiú, lehajol hozzám és odanyújtja a kezét. Illedelmességből megszaglászom felém nyújtott pracliját és felmérem, kivel is van dolgom. A kezének babaszappan illata van. A haja szőke és göndör. Olyan, mint egy oroszlán. Nem tetszik ez nekem! Szerintem ő is rájött, hogy nem nagyon bírom, mert gyorsan elhúzta a kezét és átkulcsolta vele Zoé derekát, aki kuncogni kezdett. Hát jó, ha nem foglalkoznak velem nem zavarom itt a levegőt. Sértetten visszavonulok a szőnyegemre és lefekszem. Gréti is furcsán méregeti az ismeretlent. Szerintem neki sem tetszik ez a sörényes. Zoé behozza őt a nappaliba. Hirtelen másik két gazdám, anya és apa is megjelennek és mosolyogva odaállnak az idegen mellé. Nem értem, miért mosolyog rá mindenki, nekem felfordul tőle a gyomrom. ,,Anya, apa bemutatom a barátomat, Botit.” Aha szóval Boti. Anya és apa kezet fognak vele, majd leülnek a megterített asztalhoz. Mindenki beszélget, röhögcsél és eszik a sült csirkét. Ó az az isteni sült csirke! Megint megérzem az illatát és elkezd korogni a gyomrom. Nekem sosem adnak az ebédből! Mindig járkálok és várom a ,,véletlenül lepottyantott” falatkákat, de még a gyerekektől sem kapok. Anya és apa megtiltotta nekik. Nem baj, azért egy próbát megér. Felállok és hangtalanul, mint egy vadász, aki célba vette zsákmányát, megközelítem az asztalt. Odamegyek mindenkihez, de mintha észre se vennének. Már Gréti is együtt nevet a sörényessel és nem foglalkozik az éhes kis kutyuskájával. Mogorván bemegyek a konyhába, hátha ott találok valamit. Mikor beérek, nem hiszek a szememnek. Finom illatok jönnek a pult felől. Ugrok egyet, csak hogy jobban lássak. Egy tányéron pár falat husi van! Úristen, nekem erre szükségem van. Akárhogy ugrálok, nem érem fel. Egy idő után szomorúan abbahagyom próbálkozásaimat és lemondóan lefekszek a földre. Valaki bejön a konyhába. Babaszappan illat tölti be a szobát. Na már csak te kellettél ide! Megfordulok és szembenézek a fiúval. Ő rám mosolyog, majd a pultra néz. Szerintem leesett neki mi a helyzet. Hirtelen odamegy, felkapja a tányért és a tartalmát egyesével elkezdi nekem adogatni. Először nem akarom elfogadni, de ki tud ellenállni egy finom kis csirkehúsnak? Miután végeztünk, visszateszi a tányért, tölt egy pohár vizet magának és elhagyja a konyhát. Megyek utána. Bármit gondoltam eddig róla, most kiderült, hogy nem is olyan rossz ember ez a Boti. Ő visszaül az asztalhoz, én pedig visszafekszem, most már boldogan, teli hassal a szőnyegemre. ,,Jól csináltad. Látod, mondtam én, hogy így lehet lekenyerezni az én kis kutyuskámat!” – mondja Zoé Botinak, majd felém fordul és rám mosolyog. Most már én is vidám vagyok és tovább figyelem őket ahogy esznek. Ebéd után kimegyünk a kertbe és Boti dobálni kezdi nekem a játékaimat. Én mindig elkapom őket, de utána olyan gyorsan futok el velük, hogy Botinak esélye sincs elvenni tőlem. Miután megunom a bénázását, magamtól odaadom neki a számban tartott labdát, hadd örüljön. A délután gyorsan eltelik a sok játékkal és Boti készülődni kezd. Mielőtt elmegy, megpuszilja Zoét, kezet fog anyuval, apuval és Grétivel (még én is hagyom neki, hogy megsimogasson) majd beszáll egy idegen kocsiba, ami a házunk előtt parkol és pár idegen integet ki belőle felénk. Remélem ők azért nem terveznek bejönni a házamba! Nagyon elfárasztott engem ez a nap, ezért bejövök és ledobom magam a szőnyegemre. Érzem, hogy mindjárt elalszom. Remélem most elkapom azt a nyulat!

2016