Rátonyi-Szabó Zsófi: A süni és a kaktusz

Egyszer Tüsi, a süni megunta, hogy állandóan őt piszkálták az állattársai amiatt, mert szerintük túl sok volt a tüskéje, és nem állt jól neki.

Elhatározta, hogy megszökik. Annyira komolyan gondolta, hogy másnap el is indult a reptér felé, és a pont akkor induló repülőre az utolsó pillanatban észrevétlenül besurrant. Elég fáradt volt, úgyhogy úgy gondolta, hogy ezek után megérdemel egy kis pihenést. El is szenderedett. Arra ébredt, hogy szállnak le az utasok. Amikor ő is leszállt, egyből megcsapta a forró levegő. Látta, hogy a Szaharában van. Fel akarta fedezni az ismeretlen vidéket, és elkezdett bandukolni a végtelen homoktenger felé. Amikor már bő egy órája mendegélt, valami tüskés dolog körvonala kezdett kirajzolódni a távolban. Amikor közelebb ért, hasonlóságot fedezett fel és rögtön úgy érezte, hogy egy távoli rokonnal áll szemben. Látta, hogy valami növényféle, aminek szeme, szája van. Tüsi beszélgetni kezdett vele, és mint kiderült, Szuri, a kaktusz nagyon magányosnak érezte magát, ezért örült a hasonló kinézetű társaságnak.

 

Rátonyi-Szabó Zsófi rajza

Olyan jól összebarátkoztak, hogy Tüsi végül úgy döntött, odaköltözik új barátjához. Ha Tüsi nem találkozott volna a kaktusszal, az én mesém tovább tartott volna.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.