Garai Nazira: Irány az őserdő!

Az őserdő közelében volt egy kis ház, amiben lakott egy anyuka és egy apuka, akiknek még nem voltak gyermekeik. Egy szép napon, amikor az anyuka éppen a tónál sétált, úgy érezte, hogy kisbabája fog születni. Aztán egy napsütéses nyári napon meg is született a kettő kisgyermek, ikrek voltak. Az egyik babát Annának, a másik babát Lillának nevezték el. A kislányok napról-napra nagyobbak lettek. Egyszer csak valaki kopogott az ajtón. A nagymama érkezett meg.
– Szia, mami! Jöttél megnézni az unokáidat? Nagyot nőttek ám, már járni is tudnak!
– Gondoltam. Hoztam is valamit, aminek jó hasznát veszitek majd, ha kirándulni mentek. Két hordozókendőt.
– Nagyon köszönjük, nagymami, már láttam ilyet. Ez jó lesz, ha a lányok elfáradnak, majd felvesszük őket, még aludni is tudnak benne. Gyertek csak lányok, itt a mami!
– Mami! – rohantak örömmel a lányok.
– Édes kicsikéim, de nagyok vagytok már! – mondta mami, egy nagyot játszottak, aztán este felé haza indult. Másnap reggel az apuka és az anyuka már készítette is elő a csomagokat a kiránduláshoz és indultak is az őserdőbe. Amikor végre megérkeztek, örömmel szálltak ki az autóból, mert a táj gyönyörű volt. Apa elő is vette gyorsan a fényképezőgépet és elindultak a biztonságos ösvényen. A fák között haladva egy csobogó hangot hallottak. Szétnyitották az ágakat és észrevették, hogy ott egy gyönyörű vízesés van. A lányoknak nagyon tetszett, el is kezdtek szaladni a vízesés felé kiabálva „Fürcsi, fürcsi!”. A szülők rohantak utánuk, alig tudták elkapni őket. De közben észrevették hogy lehet csónakot bérelni, gondolták abba beleülnek, hogy közelebbről megnézhessék a vizet. A lányok nagyon élvezték.
Csónakázás után mentek is tovább, majd rátaláltak egy nagy, erkélyes házra. A kis ablakon kikukkantott egy kedves nő. Azt kérdezte, „Szeretnétek szállást?”.
– Igen, szívesen itt töltenénk pár napot.
– Gyertek be, van még szabad szobánk.
– Nagyon szép szoba, köszönjük.
Kipakoltak, megvacsoráztak és a gyerekeket letették aludni, mert már nagyon elfáradtak. Másnap reggel újra útra keltek. A gyerekeket hordozókendőbe kötötték, hogy ne szaladgáljanak össze-vissza, így gyorsabban tudtak haladni. Útközben gyönyörű növényeket láttak és állatokat is. A kijelölt biztonságos ösvényen haladtak. Találtak az út mentén padokat, ahol meg tudtak pihenni és ettek is. Aztán visszaindultak, de valami furcsa szuszogásra figyeltek fel. Közelebb mentek és észrevették, hogy egy lajhár szundikál békésen az ágon. A lányok csodálkozva nézték, ilyet még sosem láttak. Kiáltoztak örömükben, így gyorsan tovább is indultak, nehogy felébresszék a lajhárt. Ha a lajhárt felébresztették volna az én mesém is tovább tartott volna. Itt a vége, fuss el véle, kerek erdő közepébe.

2017 Székesfehérvár