Radics Dóra: Földigiliszta farsangi bál

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

A föld felett zuhog az eső, áznak a virágok és ázik a fű. Minden állat elrejtőzött az eső elől, kivéve a borz, aki kihasználva az időjárást, végre megfürdik – a többi állat legnagyobb örömére. Meglehet, fent minden ázik, de a föld alatt egészen más a hangulat. Izgatott minden földigiliszta, ugyanis Sámuelnél, az erdő legnagyobb tölgyfája alatt élő gilisztánál bizony ma farsangi bált rendeznek.

Sámuel szorgosan készülődik. Egész nap földalatti odúját takarítgatta, kisöpörte a nagyobb földrögöket, a padlón heverő koszt pedig egy kis becsöpögött esővízzel a falba döngölte. Már felöltötte jelmezét; százlábúnak öltözött, ami nem volt egyszerű feladat. Húsz darab fűszálat tapasztott az oldalára, és mindre apró zoknikat húzott. Azonban Sámuelnek nincs lába, amire zoknikat vegyen, így nem is volt neki otthon egy sem. A jelmezéhez szükséges lábravalókat mind a szomszédjában élő erdei póktól, Ottótól kérte kölcsön.

Az esőnek köszönhetően Sámuel rengeteg finomsággal várhatta vendégeit; egész nap csak túrta a földeket, hogy a felpuhult sárból süssön-főzzön. Végül el is készült a finom sárpogácsa, sárpuding és sárfőzelék – bár ez utóbbit csak Sámuel szerette. Ő mindig fontosnak tartotta, hogy egészségesen étkezzen, és tudta, hogy egy egészséges giliszta nem csak a pogácsát és a pudingot, de a főzeléket is megeszi. A válogatósabbaknak tett félre egy kis esővizet és kavicsot is, így biztos mindenki talál majd kedvére valót.

Hamarosan megérkeztek a vendégek, minden irányból fúrták be magukat a kis odúba. Mind jelmezben jöttek: az egyik giliszta vonalzónak, egy másik pedig hernyónak öltözött, és volt, aki meztelen csigaként érkezett a bálra. Sámuel mind a tíz unokatestvérét meghívta; ők mind faágnak öltöztek, és összeállva nagyon szép lombkoronát alkottak. A vendégek nagyon élvezték a farsangot, ízlett nekik a sárpuding és a sárpogácsa, persze szegény sárfőzelékhez senki sem nyúlt. Az odúban egy zenekar döngicsélt lágyan. Sámuel a tölgyfán lakó felső szomszédjait hívta meg, egy méh-család legfiatalabb dolgozóit, akik az évszak slágerét, a “Téli álmot” zümmögték el az összegyűlteknek. Néhány lelkes földigiliszta táncra is perdült, és ritmusra tekeregtek, amíg tartott a dal.

A mulatság azonban sajnos nem tartott sokáig. Az egyik felelőtlen vendég kígyónak öltözve érkezett, ami az összes többi földigilisztát megrémítette, és kitört a pánik. Mindenki fej- és jelmezvesztve menekült, amerre csak látott. Kétségbeesve túrtak utat maguknak, hogy elbújjanak a kígyónak öltözött, szerencsétlen giliszta elől, aki, miután mindenki eltűnt, szintén hazakullogott. Nem maradt már az odúban más, csak Sámuel, a házigazda, a méh-zenekar, és a sok megmaradt, finom sárpogácsa, sárpuding és sárfőzelék. Bár ez utóbbit úgyis csak Sámuel szerette.

2017 Budapest

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.