Menyhárt Kinga: Pajtás és Piszi barátsága

Volt egyszer egy kislány, akit Dórának hívtak. Dóra nagyon szép, ügyes, kedves kislány volt és nagyon szerette az állatokat. Volt is egy kutyája: Pajtás.
A kislány mindig amikor hazajött az iskolából és elkészítette a házi feladatát egész délután csak Pajtással játszott. Ő volt a legjobb barátja. A kutya is nagyon szeretett a kis gazdájával játszani, sétálgatni a parkban. Közeledett Dóra tízedik születésnapja. A kislány nagyon várta már a napot, amikor végre tízéves lett. Eljött a Nagy Nap. Szülei már reggel köszöntötték, egy kis dobozot adták át Dórának.
– Boldog szülinapot! – mondták.
– Nagyon szépen köszönöm! – mondta Dóra boldogan, és alig várta, hogy kinyíthassa a dobozt. Akkor lepődöt csak meg igazán, amikor meglátta, mit rejtett a doboz. Dóra örömében felkiálltott.
– De rég vágytam már egy kis cicára! Piszinek fogom hívni – újjongott a kislány, és közben simogatni kezdte. A cica elsírta magát: „Miáú! Miáú!” De mindjárt dorombolni is kezdett.Tetszet neki Dóra is, meg a név is. Biztosan jó barátok lesznek majd Pajtással, gondolta a kislány.
Dóra fogta a cicát és elment, hogy mutassa be új barátját Pajtásnak.
– Pajtás! Pajtás! – kiálltotta már messziről – nézd mit kaptam ajándékba! Egy kiscicát. Szeretném ha jó barátok lennétek!
Pajtás azonban nem örült annyira a cicának mint Dóra, de azért a kislány kedvéért köszöntötte és bemutatkozott neki:
– Váu! Váu! Pajtás vagyok! Téged hogy hívnak!
– Miáú! Miáú! Piszi vagyok! – mondta a cica máris kényeskedve.
Dóra máris szaladt be a házba a cicával, mert sorra kezdtek jönni a barátai és a barátnői, köszönteni. Szebbnél szebb ajándékokat kapott tőlük de ő mégis a cicának örült legjobban.
A következő napokban Dóra nagyon megfázott, és beteg lett, emiatt nem mehetett ki az udvarra még Pajtáshoz sem. A kutya azt gondolta, hogy biztosan őt már nem szereti a kis gazdija, azért nem jár hozzá. Féltékeny lett a cicára. Gondolta magában biztosan egész nap csak azzal a hízelkedő cicával van elfoglalva, rám már nem is gondol. Becsapotnak érezte magát és elhatározta, hogy világgá megy bánatába. Másnap este nagy szomorúan el is indult. Ahogy az ajtó előtt ment el még egyszer visszanézet nagy bánatosan.
– Psszt! Hová mész?
Pajtás reménykedve fordult meg, azt gondolta hogy a gazdija.
– Ki beszél? – kérdezte Pajtás, logó füllel.
– Én vagyok az Piszi – mondta a hang – szóval hová mész?
– Megyek világgá. Mi közöd hozzá?
– Ugyan miért?
– Miért, miért? Azért mert Dóra már nem szeret – morogta Pajtás nagy búsan.
Áhá! – gondolta a macska. Nem mondom meg neki hogy Dóra beteg, hagyom, hogy menjen, akkor Dóra csak engem fog szeretni, több ideje jutt majd rám.
– Lehet hogy igazad van – mondta a cica huncutkodva.
Így hát a kutya világgá ment. Dóra néhány nap múlva meggyógyult, és sietve ment hogy nézze meg régnemlátott barátját. Pajtásnak hűlt helye volt. Elkezdte szólóngatni:
– Pajtás! Pajtás! Gyere ide! Pajtás hol vagy?
Amikor már többszöri szólóngatás után sem jött elő a kutya, Dóra körbejárta az udvart, de Pajtást sehol sem találta. Sírva futott be a házba.
– Anya! Apa! Pajtásnak nyoma veszett – zokogta a kislány.
– Biztosan itt van valahol az udvaron – vigasztalták a szülei.
– Menjünk ki és keressük meg.– mondta az apukája.
Tűvé tettek érte mindent, de sehol sem találták meg. Dóra meg egyre szomorúbb lett. A szülei vigasztalták, és megígérték, hogy megkeresik. A cica is már szánta-bánta, hogy hagyta csak úgy elmenni Pajtást, hogy nem mondta meg az igazat. Nem gondolta hogy ekkora lesz a gazdija bánata.
De sajnos jóvá nem tehette.
Dóra szüleivel szórólapokat ragasztott ki a városban, és várták hátha valaki megtalálja, és értesíti őket. Két napig semmi hír nem jött. Pajtás egy villanyoszlopnál üldögélt, épp Dórára gondolt, amikor észrevette a szórólapot. A szórólapról Dóra nézett rá vele a kezében. Mégis csak szeret, és hiányzok neki. A cica huncutul becsapott.
Másnap reggel Dóra ugatásra ébredt.Kinyitotta az ajtót, és előtte állt rég nem látott barátja Pajtás.
– Anya! Apa! Pajtás visszajött! – kiáltotta örömteli hangon Dóra, és karjába vette barátját.
Piszi bocsánatott kért Pajtástól, és ezentúl ők is jó barátok lettek. Dóra meg egyformán szerette mind a két kisállatott. Máig is együtt várják haza Dórát minden nap az iskolából.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.