Bozó Kinga: Cipőkaland

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskola. Egyszer egy diák elvesztette a torna cipőjét.
– Kedves kolléga megtudja mondani hol vagyunk? – kérdezte a tesicipő.
– Igen, a portán – válaszolta a kinticipő.
– Csak mi vagyunk itt?
– Nem, az asztal másik lábánál van egy csizma. Nem egy kedves alak!
– Innen, hogy lehet kijutni? Próbált már?
– Nem, de szerintem nem is lehet.
– Próbáljuk meg!
– Mmm…hát…rendben!
Elindultak. El is jutottak a tulsó oldalra, de a csizma megállította őket:
– Hova mentek? – kérdezte fennhangon.
– Megszökünk. Miért kérdi?
– Csak! Amúgy várjátok meg, hogy elmenjenek az emberek, és utána mehettek. Ez csak egy tanács! – habogta a gumicsizma.
– Köszönjük szépen! – mondta a tornacipő és átölelte a csizmát.
Éppen ebben a pillanatban ért véget a munka, és a portásnő távozott. Mikor a portásnő kinyitotta az ajtót, kisurrant a két cipő. Titokban a csizma is kijutott, és követte őket. A cipellők elindultak, de jött egy takarító. Gyorsan elbújtak egy pad alá, ahol összefutottak a vízálló magasszárú cipővel.
– Te is kiszöktél?– kérdezte a kinticipő.
– Igen. Utánatok jöttem.– válaszolta a csizma.
– Rendben. Akkor menjünk együtt!
– Arra van a kijárat!– a gumicsizma egy óriási ajtó felé mutatott.
Elindultak. Szinte rohantak, de egy ember megfogta őket, és visszavitte a cipellőket a portára. Másnap eljöttek értük a gazdáik. Tanulság: „A türelem gazdát terem.”

2017 Gyöngyös

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.