Garai Nazira: Irány a tanya!

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Volt egyszer egy kecske és egy bárány, akiknek a szülei öregek voltak. A kecskét úgy hívták, hogy Szarvi a bárányt meg úgy, hogy Bundás, akinek a szőréből mindig meleg kabát készült a gazdának. A farmon élt tehén is, tyúk is és nyulak. Éppen hétfőn kezdtek el kikelni a kiscsibék. A csibék napról napra cseperedtek. A farmra látogatók érkeztek, egy kislány a testvérével és a szüleivel. Az ajtó előtt hirtelen megálltak, mert volt rajta egy tábla: „Kutyákat behozni tilos”
– Mit tegyünk, hisz velünk van Bodri? – kérdezte anya
– Ide a fa alá kiköthetnénk – mondta apa
Ez után már bátran bementek. A farmon egy kedves nő fogadta őket, aki oda vitte őket az állatokhoz. Először a bárányokat nézték meg. Az egyiket épp nyírták. – Jöjjenek nyugodtan közelebb! – mondta a gondozó – János gazda vagyok és ő a birkánk, Bundás.
– Hány éves a birka? – kérdezte a kisebb lány
– Hamarosan 7 lesz – felelte János
– Nahát, én is annyi vagyok! – csodálkozott a kislány.
– Igen ám, de bundásnak már született barikája is.
– Tényleg? Ő hol van? – kérdezte a nagyobb lány.
– Benn az istállóban. Gyertek csak! – hívta őket – a neve Cukkancs.
– De cuki, megetethetjük?
– Igen, itt egy kis széna, óvatosan adjátok neki.
– Hé, ez csikiz! – mindannyian nevettek. Miután jóllakott a kisbárány elégedetten távozott el a lányoktól. János gazda újra visszament a bárányokhoz. – Ki próbálhatjátok a nyírást is lányok, ha szeretnétek. Mi is a nevetek?
– Én Dóri vagyok – szólt az idősebb
– Én pedig Nóri.
– Dóri, te gyere először. Én lefogom a bárányt, itt az olló. A hátán óvatosan levághatod a szőrét.
– Hú de erős a szőre, alig bírom elvágni – mondta Dóri
– Én is hadd próbáljam meg! – kiáltotta Nóri.
– Gyere csak! – hívta János gazda. Erre odament Nóri és megpróbálta ő is levágni a bárány szőrét, de neki egyáltalán nem ment. Elszomorodott.
– Ne szomorkodj, segítek – szólt János gazda – ez nehéz munka.
Nóri tízszer is megpróbálta – Juhú, végre sikerült, megtarthatom ezt a kis szőrpamacsot?
– Persze, ügyes vagy, hogy nem adtad fel. – dicsérte meg a gazda, majd odakísérte őket a nyuszikhoz. – Nemrég születtek pici nyuszik. Gyertek, simogassátok meg őket. Van itt egy kis répa és saláta, meg is etethetitek őket.
– Jaj de jó! – nevetve nézték milyen viccesen ropogtatnak a kis tapsifülesek.
– Gyertek, menjünk tovább a kecskékhez. Ittatok már finom kecsketejet? – kérdezte a gazda
– Még nem. Az milyen ízű? – kérdezte Dóri
– Mindjárt megkóstolhatjátok. – János gazda hozott egy sámlit, egy vödröt és kivezette a kecskét. – Ő itt Szarvi a kecskénk – majd hozzá is látott a fejéshez. Amikor végzett, kis poharakba öntötte a tejet és megkínálta a családot.
– Hű, ez finom. – mondta Nóri
– Nekem is nagyon ízlik – szólt Dóri
– Más, mint a tehén tej – szólalt meg anya.

Garai Nazíra illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

– Van itt tehén is, azt is megfejjük, jó? – mondta János és elindultak a vödörrel és a sámlival a tehénhez. – Ő itt Mú a tehenünk. – János gazda megfejte, megkínálta a családot és egy palackba is töltött nekik, hogy hazavihessék. – Na, hogy ízlik? – kérdezte.
– Ez már olyan, mint a tehéntej. Nagyon finom – mondta anya nevetve és indultak is tovább a tyúkokhoz.
– Nézzétek, itt tojások is vannak. Talán kiscsibék is? – szólalt meg apa.
– Persze, vannak kiscsibék is. Megmutatom őket. – János gazda elővette a darált búzát, hogy a lányok megetethessék a csibéket. A csibék már futottak is feléjük, hogy kicsipegessék a darált búzát.
– Nagyon elment az idő – szólt apa – most már siessünk vissza Bodrihoz, úgy hallom nagyon ugat.
– De kár, eljöhetünk máskor is, ugye? – kérdezték a lányok
– Örülök, hogy jól éreztétek magatokat, máskor is szívesen látlak benneteket – búcsúzott a gazda.
– Mindent köszönünk – búcsúzott a család.

2017 Székesfehérvár

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.