Bérdi Máté: Bátor szívű Jankó

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egy szegény lovász fiú.
Egy napon fülébe jutott a híre, hogy a király annak adja fele országát és a lányának a kezét, aki kiszabadítja leányát a sárkány karmaiból.
– Ne legyen a nevem többé Jankó, ha meg nem próbálom! – kiáltotta úgy, hogy még a lovak is megértsék. Hanem mikor indult a csörgő karddal az oldalán, elébe állt legszebb paripája, akit sebesülten talált egyszer az út szélén. Hát, ez a pejkó szólt hozzá:
– Édes gazdám, hagy tartsak veled! – kérte, ki szavait hallatva gyönyörű griffmadárrá változott.
– Mikor megmentettél, melléd szegődtem és vártam, mikor jön el az ideje, hogy kisegítselek! – letépte egy tollát és folytatta. – Ezt neked adom, ha kívánsz valamit, teljesül! És én is veled tartok!
A lovász fiúnak tátva maradt a szája, látva, hogy a kedves lovából griffmadár lett.
– Ez mesébe illő – gondolta. De nem soká tétlenkedett, felpattant a griffmadár hátára és már repültek is a Magasvár börtöne felé, ahol a királykisasszonyt fogva tartotta a hétfejű sárkány. Három nap és három éjjel repültek felfelé a várig. A várhoz érve útjukba került két ördög.
– Azt kívánom, hogy lovag legyek! – kiáltotta a griffmadár tollát a kezében tartva. És akár hiszitek, akár nem, csillogó páncélú lovag lett! A két ördög átkot mormolt és nekicsapódott Jankó páncéljának, aztán elterültek.
– Állj ki velem! – kiáltotta Jankó.
Ahogy előjött a sárkány, földre hullott mind a hét feje. A királykisasszonyt kiszabadította és egymásba szerettek.
Jankó megkapta a jutalmát. És boldogan éltek, ha meg nem haltak.

2017 Monor

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.