Pitter András: Egy öreg gyertya élete

Volt egyszer egy öreg erdő és abban egy öreg ház. Ebben az öreg házban sok ember élt. Ez a sok ember mind árus volt. Az egyik virágot árult, a másik szerszámot és még sok mást, de ez mind lényegtelen. Ennek a háznak a padlásán is volt egy bolt és ott pedig egy polc, a polcon sok könyv és egy öreg gyertya. Ez a gyertya legalább száz éves volt. Még régen egy templomban használták, aztán egy bányában és még sok helyen, de most sajnos itt van a polcon és senkise törődik vele.
De egy nap valaki feljött a padlásra. Az embert Ferencnek hívták, a közeli városból jött és útközben betért vásárolni az öreg házba. Nagyon keresett valamit. Egyszer csak megakadt a szeme valamin, hát nem máson, mint az öreg gyertyán. Amikor meglátta ezt mondta:
– Ez jó lesz valamire! – és megvette.
A gyertya közben aludt és nem tudott semmiről. Másnap reggel a gyertya nagyon elcsodálkozott, mert egy templomba találta magát. Ott ragyogott az oltáron, és mindenki szemében megcsillant a fénye. Ott csillogott lángja az elsőáldozó gyerekek szemében. Ahogy összetalálkozott a nap és az ő fénye szinte testvérének érezte a napot.
Aztán eltelt pár hónap és mint minden gyertya ő is elfogyott és kidobták. Szegény kis gyertya azt gondolta magában, hogy hát itt a vége fuss el véle. De szerencsére nem így történt, mert megtalálta a szemét közt egy hajléktalan ember és elvitte magával a híd alá, ahol lakott. Ott világított még egy álló hónapig, és amikor utoljára gyújtotta meg az öreg már nyugodt szível aludt ki, mert arra gondolt, hogy nagyon sok embernek világíthatott.

2017 Érd

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.