Kosztolányi Nikol: Nikol és családja a szellemkastélyban

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Az iskolában tanultam. Megszólalt a csengő. Anya már a portánál várt. Mikor hazaértünk apa megkérdezte:
– Mit szólnátok egy kis kikapcsolódáshoz egy szállodában?
A család igent mondott. Már csomagoltunk is. Mire odaértünk este lett. Mikor anya és apa már elaludt, mi Karival belopóztunk a könyvtárba. És találtunk egy olyan könyvet, ami erről a szállodáról szólt, azt írta: NEHOGY ITT MARADJ! MERT AKKOR A SZELLEMEK ÖRÖKKÉ KÍSÉRTENI FOGNAK! Sikítva futottunk a szüleikhez. Mutogattuk a könyvet, de apa azt mondta:
– Nincs semmi baj, menjetek vissza az ágyba!
Karinával szomorúak voltunk, hogy apa nem hitt nekünk. Mikor visszamentünk a szobánkba akkor észrevettünk egy titkos alagútat. Csak nagyon nehezen tudtuk eltolni a sziklát, de végül sikerült, egy titkos folyosó volt ott. Karinát nagyon izgatta a dolog, ahogy engem is, de egy kicsit féltünk. Végül bementünk az alagútba, és amikor a folyosó végére értünk, akkor elénk tárult egy óriási nagy tenger. Találtunk a partján egy hajót, rögtön bele is ültünk. Mire kiszálltunk egy fal volt előttünk. Karival próbáltuk mindenhogyan eltolni a falat, ekkor szembe jutott, amit a könyv írt, hogy ott vannak a sziklák és azokon kell átjutni. Ott állt egy szobor is és volt rajta egy mancsnyom. Azt kell megnyomni, akkor kinyílik a falon levő kapu. Így is tettük, és a szemünk elé tárult a sok kincs. Karival csodálkoztunk, csak az volt a baj hogy a kincs fölött szellemek voltak. Harcoltunk velük, csak harcoltunk velük, a szellemek is velünk. Mi nem adtuk fel, de szerencsére a szellemek igen. És miénk lett a sok kincs! Hazavittük anyának apának és nagyon örültek nekünk. Ezután apa már mindig hitt nekünk.

2017 Budapest