Ivácson Judit: Az igazi erő

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Volt egy kis falucska, ahol minden ember és állat békességben élt. Nem ismerték a fegyvereket és az erőszakot.
Volt abban a faluban egy kisfiú, Alberth, aki nagyon virgonc, rakoncátlan volt. A szülei sokszor mondták neki, hogy legyen illedelmes. Egy nap a kisfiú megkérdezi a nagymamától, hogy mit jelent gazdagnak lenni, és mit jelent szegénynek lenni. A nagymama így válaszolt:
– Gazdagnak lenni nem azt jelenti, hogy sok aranyad van, hanem azt, hogy milyen termés van a lelked mélyén. Ehhez pedig erő kell. A kisfiú ezen elgondolkozott és újabb kérdést tett fel a nagymamának:
– És mi az az erő?
A nagymama erre így válaszolt:
– Nem más az, mint uralkodni tudni a haragon, és nem engedni, hogy valami vagy valaki kibillentsen magabiztosságodból, önbizalmadból.
E mondat után a fiú arcára hatalmas mosoly költözött, s csak úgy csillogott a tekintete.
Teltek a napok, hetek. Egyszer aztán kora hajnalban fegyverdurrogást hallottak a falu lakói. Rablók voltak azok, akik ki akarták rabolni a falut. Mivel ennek a kis falunak a lakósai nem voltak felszerelkezve semmiféle fegyveres kellékekkel, a rablók dolga bizony könnyű volt. A gyerekeket a pincébe menekítették, s ki-ki menedéket keresett magának.
A rablók elvitték a falusiak összes táplálékát, nem maradt semmijük. A mi kisfiúnk látta ezt, egy magas dombra felment, és hangos, rendkívül erélyes szavakkal buzdította a lakosságot. A következőket mondta:
– Miért húzódtok el és hagyjátok, hogy mások leverjenek?! Ez a ti hazátok, nem szabad hagyni, hogy elvesszen! De mindig hasznos, ha türelmesek vagyunk, és az eszünket használjuk erőszak helyett. Ma este elmegyünk hozzájuk, és visszavesszük mindazt, ami a miénk!
A lakosság hallgatott, és igazat talált egy hat éves kisfiú szavaiban. Este, mikor már több volt a sötétség, mint a nap fénye, odalopakodtak a rablók tábora mellé. Az emberek egyik része hatalmas zajt keltett, ami elvette a rablók figyelmét, míg a rablók követték a falusiak egy részét, addig a többiek Alberthtel visszacsempészték élelmeiket.
Visszaértek a faluba, és egy kis idő múlva a lakosság másik része is megérkezett a kergetőzésből. A rablók továbbálltak, és a falusiak a kis Alberthnek mondtak köszönetet, de Alberth erre csak így válaszolt:
– Ne nekem köszönjétek, hanem magatoknak, hogy elég erősek voltatok, hogy felkeljetek, miután a rablók levertek.

2017 Sáromberke (Románia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.