Csizmadia Dániel Zsolt: Az eltűnt űrcicák rejtélye

Czeglédi Gergely illusztrációja

Hol volt, hol nem volt, a hatalmas űrkapukon túl, volt egyszer egy Zazulin nevű űrlény, aki nagyon szerette az űrállatokat. Neki is volt egy földönkívüli macskája, Zinka. Zazulin legjobb barátja a szomszédban lakott. Őt Kazalinnak hívták. Egyik nap, mikor Zazulin felkelt, meglátta, hogy eltűnt Zinka. Zazulin egyből átsietett a barátjához.

– Kazalin, nagyon nagy a baj! – kiáltotta Zazulin.
– Mi az? – kérdezte aggódva Kazalin.
– Eltűnt Zinka! – mondta feszülten a cica gazdája.
– Akkor induljunk a keresésére! – szólította fel a barátját Kazalin.
Útnak is indultak, majd elérték az Árnyas Űrerdőt.
– Biztos bemenjünk ebbe a sötét erdőbe? – kérdezte félve Kazalin.
– Ne félj Kazalin, együtt vagyunk! Semmi baj nem történhet velünk. – nyugtatta meg cimboráját Zazulin. Lassan elindultak az árnyak között. Sasszemekkel fürkészték az erdőt, hogy hátha meglátják Zinkát. Talpuk alatt zörögtek az árnyas falevelek. Egyszer csak megnyílt a föld alattuk, és egy földalatti terembe pottyantak. Kétségbeesve tapogatóztak az üregben. Zazulin keze megnyomott valamit. Ekkor fény árasztotta el a helységet. Egy óriási könyvtár tárult a szemük elé. Ámulva nézték a rengeteg könyvet, melyek szépen rendszerezve voltak a mennyezetig érő polcokon. Kazalin szemét megütötte egy ütött-kopott rozsdás ajtó. Suttogva odaszólt pajtásának:
– Nézd ezt az ajtót! Vajon hová vezet?

Horváth Magdolna illusztrációja

Összenéztek, kezük már a kilincsen volt, s az ajtó már ki is nyílt. Odabent a pókhálók között egy óriási könyvet találtak, amin ez a cím rajzolódott ki: „A nagy macskalopó”. Óvatosan nyitották ki a poros könyvet, és hirtelen meglátták benne a hírhedt macskalopó félelmetes képét. Izgatottan lapoztak tovább, s egy térképre bukkantak a következő oldalon, mely a macskatolvaj Macslazzi Kastélyához vezető utat mutatta. A térkép szerint egy földalatti járat vezet a könyvtártól a kastélyig. Már csak a bejáratot kellett megtalálniuk. Zazulin fáradtan ült le a mellette lévő székre. Ebben a pillanatban nyikorogva elfordult egy öreg könyvespolc, és egy járat tárult fel mögötte. Zazulin és Kazalin azt remélve, hogy ez a kastélyhoz vezet, elindultak a sötét folyosón. Már jó ideje gyalogoltak, mikor nyávogás ütötte meg a fülüket. Zazulin felismerte a hangot.
– Hisz ez Zinka! Gyorsan, siessünk! Meg kell mentenünk!
Ekkor odatoppant eléjük a rémséges tolvaj. A bátor harcosok szembenéztek a Macskalopó erejével. Nagy küzdelem után a Macskalopó elterülve a földre zuhant.

Miskolczi Bendegúz illusztrációja

Cseke Dorka illusztrációja

A Macslazzi Kastély vaskapuja kitárult, s meglátták a rengeteg ketrecet; tele ijedt kis űrcicákkal. Mindketten futásnak eredtek, és egymás után nyitották ki a ketrecek ajtaját. Egyszer csak Zinka ugrott Zazulin vállára.
Most már hárman menekültek vissza a könyvtárba, onnan pedig haza. Miután kézre adták a macskarablót a helyi űrőrségnek, azt végleg bezárták az Űrközi Börtön egyik cellájába. Ezen túl minden cica vidáman élhetett gazdájával.

Cseke Dénes illusztrációja

2017 Mány

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.