Nagy Hanna: A kóbor cica

A falu szélén állt egy régi, elhagyatott ház. Nem lakott ott senki más, csak egy cicacsalád, két felnőtt és három kicsi cica. A családban mindenki fekete-fehér volt, kivéve egyet, a legkisebbet. Ő fekete-barna bundával született. Szégyellte magát eltérő színe miatt, és szerető gazdára is vágyott, aki simogatja és játszik vele. Egy napon elhatározta, elindul, hogy gazdit találjon magának. Ment falun, városon keresztül, de senki sem figyelt fel rá. Az egyik ház ablakában egy kislány, Flóra nézelődött, akinek egyből megakadt a szeme a bánatosan sétáló kis állaton. Szaladt az édesanyjához.
– Anya, gyere, nézd milyen aranyos cica! Olyan magányosnak látszik, befogadhatjuk? – kérdezte.
– Sajnos nem lehet. Apa nem szeretné, allergiás a macskaszőrre.
A kislány szomorúan elgondolkodott. Egyszer csak felcsillant a szeme.
– Élhetne a kertben, a csúszdás házikómban! Ott alhatna a puha párnán, és apát sem zavarná.
Anya kedvesen nézett a lányára.
– Tényleg magányosnak látszik. Nem bánom, ha szeretnéd, behívhatod a kisházba, meglátjuk tetszik-e neki.
Flóra szaladt is nyomban az utcára. A cica először kissé megijedt tőle, de hamar megérezte, hogy a mosolygós kislány nem akarja bántani. Megengedte, hogy megsimogassa. Milyen jó érzés volt ez mindkettőjüknek! Máris barátok lettek.
A kislány a kerti házra mutatott, és megkérdezte a cicától, szeretne-e ott élni. A kóbor állat már futott is új lakóhelyére és boldogan lefeküdt a puha párnára. Flóra vidáman mutatta anyukájának, hogy új kedvence milyen édesen nyújtózkodik.
– És nevet adtál már neki? – kérdezte Anya.
– Folti! – vágta rá a lány, majd hirtelen elkomolyodott.
– Mi a baj?
– Szerinted Apa meg fogja engedni, hogy itt maradjon?
– Vacsora közben megbeszéljük vele – nyugtatta meg Flórát Anya.
A kislány izgatottan várta a vacsorát. Apa végül beleegyezett, hogy a cica a kertbe költözzön, azzal a feltétellel, hogy a lakásba sosem nem mehet be. Így talált szerető gazdára az elkóborolt kismacska, aki ettől kezdve a család kedvence lett.

2017 Göd

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.