Tóth Boglárka: Gordusz és az ágy alatti szörnyek
Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017
Hallottatok már Gorduszról? Képzeljétek, ő egy olyan kis varázslény, aki semmitől sem fél! És ez nem minden, hiszen képes arra is, hogy a Ti félelmeiteket is szinte egy varázsütésre megszüntesse! Így történt ez a kis Nátán esetében is…
Nátán egy olyan kisfiú aki esténként, amikor az anyukája lekapcsolja a villanyt, nagyon fél az ágya alatti szörnyektől. Így történt ez ezen az estén is. A kisfiú kétségbeesetten kérlelte anyukáját:
– De anya, nem hagyhatsz itt egyedül! Tudod jól, hogy gonosz, félelmetes szörnyetegek vannak az ágyam alatt, akik meg fognak enni engem… – hangzottak Nátán aggódó szavai.
– Ezt már megbeszéltük! Nincsenek itt semmilyen szörnyek! És most pedig alvás! – ezzel Nátán egyedül maradt a sötét szobában a képzelete szülte megannyi szörnyeteggel. Gyorsan lehunyta szemeit, jó erősen szorította, hátha segít az elalvásban, de hiába. A gondolatai nem hagyták nyugton.
– Lehet, hogy anyának igaza van és tényleg nincsenek szörnyek az ágyam alatt? De hiszen én hallom őket! Most is biztos rólam beszélnek…Biztos csak az alkalomra várnak, hogy elaludjak. Bárcsak elég bátor lennék, hogy megnézzem őket és megküzdjek velük!
Abban a pillanatban, ahogy ezt Nátán kimondta, mintha piciny harangok csilingeltek volna és megjelent Gordusz.
– Hát te meg ki vagy? – kérdezte a kisfiú.
– Gordusz vagyok, a Bátorságmanó és azért jöttem, hogy együtt legyőzzük a félelmedet. Hallottam, hogy az ágyad alatti ijesztő szörnyvilágtól félsz. – Nátán tátott szájjal hallgatta a varázslatos lényt. – Gyere, fogd meg a kezem, majd együtt megnézzük, milyen is az a híres ágy alatti világ. Cseppet se félj, a varázserőmnek köszönhetően senki sem tud ártani nekünk!
A manó éppen hogy befejezte a mondatát, Nátánnal egészen apróra zsugorodva már lent is termettek a padlón.
– Most pedig bekapcsolom a mindent bevilágító fényem, te csak mondd, mit látsz! Tudod jól, bármi legyen is itt, veled vagyok, együtt legyőzzük! Most pedig induljunk!
Neki is vágtak a kicsi szoba legrejtélyesebb zugának. Éppen, hogy csak elindultak, a fiú így szólt:
– Nézd Gordusz, ez a fél pár zoknim, amit anya keresett. Azt hittem, hogy a Zoknimanó vitte el, de ezek szerint mégse.
– Akkor ezt jobb lesz, ha felvisszük majd innen, de most menjünk tovább, hiszen a szörnyeket jöttünk legyőzni.
Nem sokkal később a kisfiú ismételt felkiáltott:
– Gordusz ezt nézd!
– Egy szörnyet látsz? Hol?
– Ja nem, nincs itt semmi szörny, csak a plüssállataim. Most már én is látom. Csak azt nem értem, hogy akkor eddig mért tűnt minden félelmetesnek és valódinak?
– Tudod Nátán, az ilyen okos gyerekeknek, mint amilyen te is vagy, nagyon élénk tud lenni a fantáziájuk. Gyakran teremtetek egy olyan világot, ami csupán a képzeletetekben van jelen, mégis teljesen valóságosnak tűnik.
– De Gordusz! Honnan tudhatom akkor, hogy mi a valóság és mi a képzeletem szüleménye?
– Ez csupán rajtad múlik. Bátornak kell lenned ahhoz, hogy utána nézz a dolgoknak. Mint hogy azt most mi is tettük. Most azonban ideje visszatérned az ágyadba.
És ebben a pillanatban Nátán már az ágyában is feküdt teljes életnagyságban.
– Köszönöm szépen, Gordusz a segítséget, hogy megmutattad, hogy amitől eddig féltem, csak én találtam ki, valójában nem is létezik.
Ezzel Nátán már le is hunyta a szemeit és gondolatai már messze jártak az Álomvilágban. Gordusz pedig amilyen varázslatos módon jött, úgy távozott is a kisfiú szobájából új kalandokat és legyőzendő félelmeket keresve. Itt a vége, fuss el véle!
2017 Gödöllő