Balogh Orsolya: A vérszegény vámpír

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Elütötte az óra az este nyolcat és kicsi Lúciát az ágyba parancsolták. Elcuppantak az utolsó jó éjszakát puszik és anyukája az ágyába kísérte. Ott még meghallgatott egy rövidke mesét, de aztán ideje volt a villanyt leoltani. Oldalára is fordult a szőke szépség, de hamarosan kaparászó hangokra lett figyelmes. Azt hitte csak a kinti szél játszik a képzeletével. De mikor ablaka megnyikordult, felpattantak szemhéjai. Kék szemeiből tovatűnt az álom és rémület fogta el, mikor úgy érezte valami oson az ablakán befele. Mikor úgy érezte nem bírja tovább, felugrott az ágyban és egyenesen belefutott a surranó árnyba. Felnézett és egy nagyon idős, szörnyen ráncos fehérképű, őszbe hajló vámpírt pillantott meg, aki a mutatóujját a szájához emelte, hogy: Sssssss.
Lúcia szája tátva maradt, majd rémületében visszaszaladt az ágyba. Maga elé húzta paplanját, hogy majd az védi meg a fekete ruhás, fehér inges, köpönyeges vámpírtól.
– Azért jöttél, hogy megegyél?
– Nem kedvesem, húst nem eszem, csak a vért szeretem. De nem kívánom a tiédet, bár nagy szükségem lenne rá. – ekkor a hajlott hátú vámpírt szörnyű köhögés rázta meg – Nem vinne rá a lélek. – mondta kissé rekedtes hangján.
– Beteg vagy vámpír úr?
– Igen csillagom, mert nem ittam már vért mióta. De mivel nem akarok senkinek se ártani, téged sem tudnálak bántani. – s mellé ült az ágyra. Arcán mérhetetlen nagy szomorúság látszódott.
– Mióta nem ettél bácsi?
– Drága gyermekem, én már 630 éves vagyok és ebből bizony 200 éve, hogy nem ittam friss vért. Lassan porrá leszek. Elfonnyadok, elszáradok. – ekkor elmorzsolt egy legördülő könnycseppet az arcáról.
A csöpp Lúcia előmerészkedett takaróvárából és odaült a vámpír mellé. Megfogta ráncos kezét és megpaskolta.
– Fel a fejjel vámpírpapa! Arra nem gondoltál, hogy mást is ehetnél?
– Nem gyermekem, minket így teremtettek.
– De hát attól még mindenki változhat! Engem úgy teremtettek, hogy kisbabaként csak tejen éltem, és most már mást is megeszek! – ekkor szöget ütött valami az okos kis fejbe és felpattant az ágyról – Maradj itt vámpírapó, mindjárt jövök!
Pár perc múlva egy roskadásig tele tálcával érkezett vissza. Volt rajta tej, egy szelet túró torta, téliszalámis – és májkrémes kenyér és egy kis sült csirke. Lúcia kóstolásra bíztatta a szegény öreget.
– Hmmm, ez valami mennyei! – mondta az egykori vérszívó, mikor megízlelte a túró tortát.
Ölébe vette a tálcát és mindent megevett róla, mit rajta talált. A végére hagyta a pohár tejet és mire végzett, emberi szemmel visszafiatalodott vagy húsz évet. Ősz hajából fekete lett, ráncai kisimultak és úgy nézett ki, mint egy fiatal úriember.
– Köszönöm szépen kicsi lány, új erőt adtál! Igazad van, a sorsunkat magunk választjuk meg és mindenki megváltozhat!

2017 Dunaújváros

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.