
Barna Noémi: Borsókapitány
– Egyre hamarabb kel fel a Nap! – kiáltott fel egy cica, miközben a függönnyel játszadozott az ablakpárkányban. Sütette a hasát a meleg kora tavaszi napsütésben és arra gondolt, hogy mennyire szerencsés, hiszen ő nemcsak egy macska, hanem ő Borsókapitány! De, hogy is lett Borsókapitány egy macskából? Egy kalandos történet során csodás képességeit mutathatta meg a barátainak, olyanokat, melyek elnyeréséhez nem kell semmilyen varázslat!
Tavaly decemberben a cicák, miközben együtt falatozták a karácsonyi vacsorát, boldogan nevetgéltek és simogatták egyre domborodó pocakjukat. Szerették egymást, a gazdáikat pedig különösen, hiszen jól gondoskodtak róluk. A téli hidegben nyávogást hallottak odakintről. Egy kóbor kismacska bandukolt az úton. Vézna, koszos és elhanyagolt volt. Szerencsére a gondos gazdik felfigyeltek az utcán sétáló árvára és befogadták. Bemutatták neki a ház összes cicáját és remélték, hogy összebarátkoznak. Az új családtaggal viszont nem barátkozott egyik macska sem. Nem kedvelték, mert ő más volt, soványabb és kisebb és még a farka is rövidebb volt! Szegénykét el is nevezték Hagymácskának, mert vékony volt, mint a hagyma szára és mindig sírt. Végtelenül szomorú volt a kóbor cica és arra készült, hogy világgá megy bánatában. El is kezdett ásni egy lyukat a falba, mert ott akart kiszökni. Hangosan kapirgált, akkora zajt csapott, hogy a többi macska észrevette.
– Hát te meg mire készülsz? – kérdezték tőle
– Megszököm! Olyan cicákkal szeretnék élni, akik úgy néznek ki, mint én! – mondta
– Akkor csak menj! – harsogta a macskakórus
A macskák olyan hangosan nyávogtak, hogy alig lehetett hallani Hagymácska kapirgálást, aki tovább folytatta szökésének tervezgetését. De ez a nagy lárma a még a telet is megijesztette!
„Lassan vége a télnek, gondolta Bori macska, mikor megnézte magát az ablaküvegben. Mintha kicsit kisebb lenne a bundácskám és már nem is olyan nagy a pocakom! – mondta szomorú hangon, miközben az elhullajtott szőrcsomókat nézte. Lassan olyan leszek, mint ez a kóbor Hagymácska, de őt senki sem szereti és én inkább egy kerek borsó szeretnék lenni, hogy legyenek itt barátaim!”
– De a borsó kerek, te pedig nem! Mostantól Hagymácskával barátkozz! – mondták
– Ez igazságtalanság! – felelte, majd így kiáltott: – Nem szeretném elveszíteni a régi barátaimat azért, mert már másképp nézek ki! Itt az ideje, hogy ne legyen több ellenségeskedés a cicák közt. Összekormányozom a ház minden macskáját, én leszek a Kapitány egy igazi Borsókapitány!
Borinak eszébe jutott egy nagyon jó ötlet! El is indult házban, oda ahol volt egy hatalmas tükör és odahívott minden macskát, és kérte, hogy mindenki egyszerre nézzen bele. A sok cica megrémült, nem tudták, mire készüljenek, de sok idejük nem volt gondolkodni, mert Bori felkiáltott:
– Látjátok, mindnyájunknak szép hosszú bajsza van és ezért örökké barátok maradunk. Nem közösíthetünk ki senki, azért mert soványabb, mert minden macskának szép bajsza van, ez az örök barátság jele.
Néma csend lett a házban, meredten nézték a cicák egymást a tükörben, majd így feleltek:
– Igazad van! Bár nem vagy olyan kerek, mint egy borsó, de te vagy a mi kapitányunk, mert kibékítettél minket, ami egy csodálatos képesség, így mától te vagy Borsókapitány, büszkék vagyunk rád, hogy békességet teremtettél a házban. Mostantól soha nem bántunk senkit, még Hagymácskát sem, mert megmutattad nekünk, hogy valójában egyformák vagyunk és összetartozunk!
Ezután a házban boldogan játszott együtt borsócica, hagymacica és még a tejfölös bajszú cica is és a sok macskapajtás együtt várta az újabb karácsony vacsorát.
2017 Napkor