Bercea Mária Laura: A Süni álma

Volt egyszer egy városszéli kis erdő, ahová a környékbeli gyerekek szívesen jártak ki labdázni, lufikat kergetni, virágokat szedni. Ilyenkor az erdő kisállatai az odujukba bebújva figyelték Őket. Így tett a kis Süni is, irigykedve figyelte a gyerekek önfeledt ugrándozását, játékát. Egy napon a szellő odafújt egy lufit, és a Süni nagyon izgatott lett, szerette volna gyorsan elkapni és elvinni barátainak, hogy együtt játszanak, de hoppá, ahogy hozzáért, a tüskéje sajnos kidurrantotta a lufit.
– De jó lenne, ha én is játszhatnék így a barátaimmal! – sóhajtott, majd bánatosan összegubancolta magát és hazasétált.

Bercea Dóra Lili rajza

Látta ezt az Őzike, elmesélte az erdő lakóinak és kitalálták, hogy Süni közelgő születésnapjára készítenek egy tüskeborító ruhát és gyűjtenek neki lufikat. Szerencsére a gyerekek a hétvégén egy születésnapot ünnepeltek, és egy fa törzsén ott maradt pár lufi, így ezeket a mókus elrejtette az odujába. Közben Süni barátai izgatottan készültek a születésnapra, a nyuszi sütött neki répás almatortát, a mókuscsalád meghívta a Tüskecsarnok állatos kiállítására, a Bölcs Bagolytól egy levél kirakót kapott, a borz meg egy kosár erdei gyümölccsel ajándékozta meg.
A legnagyobb titokban készítették a Süni tüskeborító ruháját, és úgy döntöttek készítenek egy kis kalapot is hozzá. A mezőn találtak egy görögdinnye héjat, ezt a folyami rák ollóival kiszabta, a pintyek kicsipegették a magokat, a többi állat formára rágta, faragta, a Mosómedve fényesre dörzsölte a héjat. A köpeny zöldes csíkjai csak úgy ragyogtak a napsütésben!
Na és a kalap, micsoda elegáns darabra sikerült! A cinege rátűzte legszebb tollát, lobogott a szellőben az aranyló kék pihe-puha tollacska.
Eljött a születésnap, és Süni mit sem sejtve felkelt és kiment az erdő szélére, ahogy szokott, megfigyelni a játszadozó gyerekeket. A rét puha volt, a fű friss illata és a napsütés boldogsággal töltötte el Sünit. Ült a Galóca árnyékában, innen szemlélte az ébredező nyári tájat, ábrándozott, dudorászott magában. Vidám madár csicsergésre és éneklésre lett figyelmes, és láss csodát, meglátta barátait, akik ajándékokkal felpakolva éppen felé tartottak. A sor végén a cinegék repültek egy színes luficsokorral, ami annyira elkápráztatta, hogy le sem tudta venni a szemét róla.
– Micsoda meglepetés, micsoda meglepetés! – örvendezett Süni, és az izgalomtól a kis mancsait dörzsölgette, szeme sarkán egy örömkönny gördült le. A torta finom illata elcsábította az orrát, de a szemét le sem tudta venni a luficsokorról, így már szaladt is hogy átvegye. Hirtelen megtorpant, eszébe jutott, hogy a tüskéi kidurrantják a lufit, de ekkor a barátai boldogan ráadták a dinnyéből készült tüskeköpenyt és a díszes kalapocskát is.
– Boldog születésnapot Süni, ezt a ruhát Neked készítettük, hogy kedvedre tudjál a lufikkal játszani! – mondták barátai és átadták neki a színes luficsokrot is.
– Köszönöm, köszönöm, csodás ajándék! A világ legszebb ajándékát kaptam Tőletek drága barátaim!
A Süni önfeledt öröme felrepítette Őt az égbe, színes lufi felhőkön repült és táncolt, és az egész világ boldogsága beleszorult a kis szívecskéjébe. Boldogan, vidáman játszott a barátaival, együtt kergették a lufikat, megették a tortát, ittak forrásvizet, hemperegtek a fűben, és élvezték a napsütést egészen napnyugtáig. Ekkor fáradtan beültek a Galóca kalapja alá, a Süni a luficsokrot magához ölelve aludt el a dinnye köpenyében és kalapjában. Szíve tele volt örömmel, valóra vált mindaz, amiről korábban álmodozott. A barátai ajándéka volt a legszebb ajándék amit valaha kapott, egy barátság röptette luficsokor és egy szeretettel teli tüskeköpeny.

2017 Budapest