Juhász Pál: Miszkó és Zsumi kutyus gazdit keresnek

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

A Napocska behabzsolta az utolsó hajnali párát is. Meleget adó aranysugaraival végigfésülte az ébredő természetet. Egyik pajkos sugarával felébresztette a nedves földön fekvő, alvó kiskutyát, aki nyújtózkodott egyet, nagyot ásított, majd körbe-körbe kezdett szaladgálni a szűk ketrecben, hogy reszkető teste átmelegedjen.
– Ma megszököm! Ma megszököm! Saját gazdit szeretnék! Saját gazdit szeretnék! – vakkantotta vidáman, miközben farkát csóválta.
A nagy zsivajra felébredt a sarokban fekvő nagyobb kutya is.
– Nem hagynád abba az ugatást? – mordult rá, miközben arra gondolt, mennyi merészség van ebben a kis bolhaszaporítóban. Sokkal több, mint benne. Ettől a ténytől kicsit elszégyellte magát.
– Gyere velem, Bundás. Még szinte te is kölyökkutya vagy. Találunk neked is gazdát, mert hiszem, hogy minden magunkfajta hűséges kutyához tartozik egy szerető gazdi, aki megsimogat minket, ha jók vagyunk, és finom husit ad nekünk – csaholta vidáman.
– Én is szoktam álmodozni – vakarta meg unottan a füle tövét Bundás.
– Segíts nekem, Bundás, és valóság lesz az álomból! – kérlelte, miközben lassan lefeküdt elé.
– Meglátom, mit tehetek – morogta bölcsen, miközben már ő is minden porcikájával szeretet volna szabad lenni. Álmodozott arról, hogy lesz egy saját kutyaólja, ahol nyugodtan tud majd aludni, puha szalma lesz az alján, és a deszkák résein nem fúj át a fagyos szél. Egy kicsi udvarról, ahol ő az úr, és egy simító kézről, ami megsimogatja okos buksiját.
– Neked csak az lenne a dolgod, hogy amikor jön a mindig két lábon imbolygó ember, félrelököd, és már szabadok is vagyunk – csaholta lelkesen.
– Én is erre gondoltam – hazudta.
A kiskutya megérezte a közelgő férfi áporodott szagát, és az ajtóhoz szaladt.
– Mi lenne, ha egy hétig elfelejtenék nektek enni adni, ti vakogó, csontzabáló huligánok? – kérdezte az ajtóban álló kutyáktól, akik hangosan morogtak rá. Kinyitotta, majd kitárta az ajtót. Megdöbbent, amikor a nagyobbik kutya mellső lábaival mellének ugrott, és fellökte. Arccal beleesett a pocsolyába, miközben kiborította a vödörből, a megpenészedett, ázott kenyérből álló moslékot.
– Na, most jól elláttam a bajodat – csaholta pár pillanatra hátranézve, majd futott a kiskutya után, aki megvárta a kerítésnél, ahol egy hatalmas lyuk tátongott.
– Nagyon tetszett az alakításod, Bundás. Ki tudja, talán még színész kutya is lehet belőled – vakkantotta. – De menjünk, mert az imbolygó ember közeledik felénk.
– Gyertek vissza, kutyuskák! Kaptok finom kolbászkát – próbált nekik hízelegni, de ők már árkon-bokron túl jártak.
Anita és anyukája szép, színes vadvirágokból koszorút kötöttek egymásnak, miközben gyönyörködtek a mellettük szálldogáló lepkékben. Anyukája éppen az általa készített koszorút fonta fekete, hosszú hajába, amikor csaholásra lettek figyelmesek. Látták, hogy két kutyus feléjük szalad, lógó nyelvvel, és barátságos farkcsóválással.
– Odanézz, édesanya, milyen szép két kis kutya! – kiáltotta lelkesen Anita, és már simogatta is a két kutyust nevetve, akik hálásan bújtak hozzá.
– Igen, azok. Biztos a menhelyről szöktek meg, ami azt jelenti, hogy okos kutyusok – simogatta meg ő is őket. Elnézte a kislányát, akit még soha nem látott ilyen önfeledten mosolyogni. Magában hálát mormolt a kutyák védőszentjének, hogy hozzájuk küldte, ezt a két gyönyörű, játékos kutyust.
– Édesanya, ugye megtarthatom őket? – kérdezte kipirult arccal, miközben mindkettő hasát simogatta.
– Persze kislányom. Nem hagyhatjuk itt ezt a két szép kutyust – felelte, miközben átkarolta kislányát, aki boldogan puszilgatni kezdte. – Holnap elvisszük őket a doktor bácsihoz, aki megvizsgálja mindkettőjüket. De gyorsan adj nekik nevet, hogy érezzék, hogy ők már hozzád tartoznak – puszilta meg a homlokát.
Rendben – bólintott mosolyogva a kislány. – A nagyobbikat Zsuminak fogom hívni, a kisebbiket pedig Miszkónak – feküdt le melléjük a fűbe. A két kiskutya megnyalta kezét, jelezve, hogy elfogadták őt gazdinak, majd jót lakmároztak a felkínált uzsonnából.
Ha még nincs kutyád, és egy önzetlen, szeretetet adó társa vágysz, keresd meg a rád váró kutyusodat! Ne hagyd, hogy sokáig várjon rád!

2017 Parádsasvár

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.