Kása Fanni Laura: Maszat útja

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017
Hegyes-völgyes úton baktatott a törpe,
eldöntötte ő ezt már jóval előre.
Testvéréhez menve látogatóba,
apró lábait e célért szedte kapkodva.
Maszat volt neki a becsületes neve,
batyuját minden jóval töltötte tele.
Elég fiatalosan járt, nem volt több mint kétszáz,
alkata is csupán egy fiatal nádszál.
Díszelgett egy kicsike púp a kicsike hátán,
már feslett az anyag is a kabátján.
Kék és fehér színű csíkos nadrágja térdig ért,
ezt senkinek nem adta volna el semmiért.
Pöttyös zoknit, kockás inget viselt,
egyedül vágott bele mindenbe.
Erdő közepében gomba házikóban élt,
állatok jó barátja volt a mi kis törpénk.
Nagy, hegyes, kiálló fülecskéit,
kicsi, turcsi orrát törpelány dicséri.
Baklós sapkája végén varázs sípot hordott,
minden bajban bizony erre számíthatott.
Völgyeken-hegyeken át keresztül hágott,
erdőkben, réteken sok élőlénnyel találkozott.
Ha megszomjazott,
friss vizet csörgedező patakból ivott,
mogyorót, magot szedett a bokrokról.
Maszat hét nap s hét éjen át mendegélt,
meg sem állt volna semmiképp.

Hosztafi Judit rajza bekerül a mesekönyvbe

Dudorászva, fütyörészve ment,
míg el nem sötétedett odafent.
Oly szörnyűség esett meg vele, mint más törpével még sosem,
a magasságból reácsapott egy hatalmas szörnyeteg.
Óriási, hegyes karmával kapta el a sas,
s Maszattal már szálltak is a magasba.
A mi kis törpénk annyira reszketett,
hogy a remegéstől majdhogy nem leesett.
Kapálózott, kiabált, vékony hangon sikított, 
a sast is kirázta a hideg, akkorát visított.
Szédült és forgott a manóval a világ,
de a sas szállt és szállt csak tovább.
Mikor már kezdte elhagyni a reménye,
sapkáján lógó síp jutott eszébe.
Ekkor habozás nélkül cselekedett,
a sípot tüdőnyi levegővel fújta tele.
Abban a pillanatban a sas megváltozott,
nem volt már oly gorombán átkozott.
Szíve ekkor csak úgy kivirult,
a tekintete a föld felé irányult.
A madár leszállt, letette a törpét
s tovább szállt, bólintott békeként.
Így Maszat megmenekült,
folytatta útját rendíthetetlenül.
Már nem volt messze a bátyja háza,
oda is ért egy ugrással.
A törpetestvér egy öreg tölgyfa odújában lakott,
s bányászként a közeli bányában dolgozott.
Erdei állatok, madarak hangjától zengett a környék,
elmosolyodik az erdő szépségétől, ki ide belép.
Maszat izgalommal tele lépett a házhoz,
s kis kezével bekopogott a kicsike ajtón.
Senki sem nyitott ajtót, az ablakon pedig egy írás lógott:
ELUTAZTAM, EGY ÉV MÚLVA ITTHON VAGYOK!
Nos hát szegény kis manó pórul járt,
hiába a fél világot sétálta át.
Így hát elindult hazafele,
a mesének itt lesz vége.
Fele igaz, fele álom,
ha elhiszed, azt sem bánom.

Kása Bence rajza

2017 Bágyogszovát

Dan Rebeka illusztrációja

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.