Kővári Liliána: Csillagvölgy legendája

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Kővári Liliána illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

A múltban Csillagvölgyhöz rengeteg mágikus állat és történet kötődött, melyek varázserővel rendelkeztek, mint a sárkányok, és a pegazusok. A sárkány egy félelmetes, és kegyetlen hüllő. A pegazus pedig egy ló, angyali szárnyakkal. A mi történetünk Kristályvölgyben kezdődik. Főszereplőnk egy újszülött, fekete pegazus csikó, akinek a neve Árnyas. Nagyon kíváncsi kis teremtmény. Mikor feláll, és megteszi első lépéseit, kimegy a barlangból, ahol a hosszú fűben felfedez valamit. Azonnal begurigázza a szüleihez.
– Mi ez, angyalom? – kérdezte a csikó anyja érdeklődve. A vezérmén, Árnyas apja, is azonnal odarohant. Egy tojás! Ami hirtelen megrepedt! A kíváncsi állatok ijedtükben elugrottak a tojás mellől, de izgatottan figyelték mi történik, és lám, egy kis kék sárkány bújt ki belőle. A pegazusok nem tudták, mi az a sárkány, de befogadták, és nevelgették. Áfonyának nevezték el. Teltek múltak az évek, a két újszülöttből játszó, eleven kölyök lett. Jóbarátok lettek. Később megkerültek Áfonya igazi szülei, ezért fájdalmas búcsút kellett venniük egymástól. Árnyas felcseperedett, és vezérmén lett belőle. Ő vezette a Kristályvölgyi Pegazus Ménest. Ám egy nyári napon nagy tragédia történt. Árnyas megérezte, hogy valami nincs rendben. A nap, olyan meleget hozott, mint még soha. Az életkristály, ami életben tartotta a szigetet, felforrósodott. Az ifjú vezér ezt észrevette, és úgy döntött, elindul hazulról. Szólt is a szárnysegédjének.
– Széltoló, hozd a páncélomat, és szólj a ménesnek! Elmegyünk! Így is történt. Délután egy domb tetejére értek ahonnan tökéletesen látszott Kristályvölgy. Árnyas megállt a dombon, a ménes is mögötte állt. Hirtelen egy hatalmas robbanás tört fel. Az életkristály a nagy hő hatására széttört, és az egész szigetet lángba borította.
– Ez volt valamikor a mi otthonunk – mondta bánatosan Árnyas. Napokig vándoroltak, míg meg nem találták Csillagvölgyet. Egy gyönyörű helyet, tele vízesésekkel, tavakkal, patakokkal, gyümölcsöktől roskadozó fákkal. Maga volt a paradicsom. Árnyas, mikor meglátta ezt a helyet, szélsebes vágtára váltott, amíg bele nem botlott valamibe. Mikor feltápászkodott, egy sárkány állt előtte.
– Jaj! Elnézést hölgyem, maga mit keres itt?
– Én? Ide szeretném telepíteni a népemet, a sárkányokat, és maga, uram?
– Én is ezt tenném, és mi már hamarabb kiszemeltük ezt a helyet! Napok óta éhezünk és… – valami megmagyarázhatatlan borzongatóan kellemes érzés futott rajta végig. Ismerős volt ez a hang…
– Nem szívesen osztom meg a területet egy ilyen szeleburdi patással!
– Ha most arra céloz, hogy magának futottam, bocsánatot kérek! Ez azért történt, mert mint mondtam, már napok óta vándorlunk, és nem látok az éhségtől!
– Idefigyeljen, ön nem tudja, kivel beszél! Én a sárkányok hadvezére vagyok!
– Én meg a pegazusoké, és egyben a vezetőjük is! Amennyiben nem osztja meg velünk ezt a területet, hadat üzenek! Holnap találkozunk a csatamezőn!
Miután ezt határozottan kijelentette, Árnyas elsétált a ménessel. Éjszaka pedig haditervet készített a sárkányok ellen.
– Ménesem! Mint tudjátok, csatára készülünk a sárkányokkal. Legyengülve viszont nem harcolhatunk! Nincs más választásunk, mint hogy kiraboljuk a gyümölcsfáikat! A következő a terv; a sötét színű, fürge pegazusok velem jönnek, mert ők jobban beleolvadnak az éjszaka sötétjébe, és gyorsak! A többiek őrt állnak a határnál, és figyelik, hogy nem lepleződünk-e le. Ha veszély fenyeget, akkor felágaskodnak, és hangosan nyeríteni kezdenek! A ménes bólintott. A művelet sikeresen végződött. Így a sárkányhadvezér népe éhezett, nem jutott mindenkinek étel, ezért gyűlést hívott össze.
– Öhm, csendet! Csendet! Csendet! Az ideges hadvezér hiába kiabált, nem hallgattak el, ezért tüzet okádott, fejét az ég felé fordítva.
– Elég! – rögtön az összes tekintet rászegeződött. Tudom, hogy dühösek vagytok! Kiraboltak minket a pegazusok! Bizonyítékom is van rá. A szárnya mögül elővett egy hosszú fekete tollat. Ez egy pegazusszárnytoll! Nyugodjatok meg, bosszút állok! Így is tett, elrabolta a smaragd pegazust. Ezt az ősi kincset a vezérmén kapja meg hogy őrizze, sok-sok generáció óta. Ha ez nincs meg, akkor a jelenlegi vezérmént száműzik, és teljesen felborul a rend. A ravasz hadvezér viszont nem csak ezért lopta el, hanem hogy plusz erőt és energiát adjon neki a harcban. Kiszedett belőle egy darabot, amit megfújt tűzzel. A smaragd ekkor neonsárgává változott, átalakult energiakristállyá, amit a fejpáncéljába rakott. Miután a pegazusok észrevették, hogy ellopták a smaragd pegazust, összetartottak, felhagytak a hagyománnyal, nem száműzték a vezérmént, hanem kiálltak mellette, és harcoltak vele. Árnyas felpáncélozta a seregét, és támadtak. A sárkányhadvezér felderítője azonnal jelentette főnökének.
– Lám, lám, kit látnak szemeim!? – mondta Áfonya, miután vasba öltözve a pegazusok elé állt.
– Árnyast! A pegazusok hadvezérét, tudod te azt jól!
– Várjunk csak, mi a neved? – hőkölt hátra a kékbőrű sárkány. – Árnyas, te vagy az? Én Áfonya vagyok! Emlékszel rám? Évek óta nem láttalak! – levette a harci sisakot, mely elrejtette az arcát.
– Hát persze! Miután elváltunk, évekig búslakodtam, mert valami hiányzott az életemből. A barátságod! – A két régi barát népe nevében békét kötött, a smaragd pegazus visszakerült Árnyashoz. Megosztották a területet, melyen azóta is nagy barátságban élnek.

2017 Nyíregyháza

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.