Bombic Dalma – Fölös Amina Arianna: Varázslatos színcsere

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

A réges-régi időkben, amikor még a méhecske piros volt és a katicabogár sárga, akkor egyszer ezek ketten találkoztak a réten.
– Úgy irigyellek téged – szólt a katica – amiért ilyen szép piros vagy!
– Nekem viszont jobban tetszik a te színed. Bárcsak nekem lenne ilyen gyönyörű sárga csíkos ruhám! – sóhajtozott a kis fullánkos.
– Tudod, mit? Cseréljünk! – ajánlotta a katicabogár.
– És azt hogyan fogjuk csinálni? – kérdezősködött tovább a méh.
– Elmegyünk a bölcs bagolyhoz. Ő biztosan tud tanácsot adni abban, mit kell tennünk.
Máris a levegőbe emelkedtek és elrepültek az erdő tudósához. Amint odaértek, máris kérlelni kezdték:

– Kedves bagoly, kérlek, segíts nekünk! Ki szeretnénk cserélni a színeinket.
– Ó, micsoda ötlet! Sajnálom, én ebben nem tudok segíteni! De ismerek valakit, aki esetleg, de sajnos ő nagyon messze lakik innen.
A kis rovarok rendkívül elszántak voltak. Bizonygatták, hogy ők akár a világ végére is elmennek, csak végre teljesüljön a vágyuk. A bagoly kisvártatva megszólalt:
– A mi erdőnkön túl a 76. Kerekerdőben él az öreg varázsló. Bármilyen testi hibát megjavít. Emlékszem: egyszer a csiga akart szárnyak helyett házat a hátára és a varázsló azt is megoldotta. Micsoda ötlet! Őt keressétek. Jó utat! – köszönt el a két baráttól a bagoly.
Azon nyomban elindultak. Addig repültek, míg el nem értek a 4. Kerekerdő végére, ott leszálltak kicsit megpihenni. Mikor ismét útra keltek, addig szálltak, amíg be nem jutottak a 76. Kerekerdőbe.
A bagoly elfelejtette nekik megmondani, hol van pontosan a varázsló háza, így hát eltévedtek. Jó sokáig bolyongtak a fák közt, mire végre megpillantottak egy elhagyatottnak tűnő kunyhót a fenyőfák között. Benéztek az ablakon, és lám, a varázsló a hintaszékében szunyókált. Olyan hangosan horkolt, hogy szinte remegtek a fákon a levelek. A két kis bogárka beröppent a szobába és rászállt a varázsló arcára. Sehogyan se tudták felébreszteni, végül lábaikkal és szárnyaikkal csiklandozni kezdték.
Amint a varázsló kinyitotta a szemét, ezek ketten máris elhadarták neki, hogy kik ők és mi járatban vannak errefelé.

Ivacsó Teodóra rajza bekerül a mesekönyvbe

– Bogárkáim, jó helyre jöttetek! Szívesen segítek nektek, de cserébe én is kérnék valamit. Készítsetek nekem egy jegyzetfüzetet, amibe beleírhatom a varázslöttyeim receptjeit! Öreg vagyok már, nem tudom már az összeset megjegyezni.
A két jóbarát azon nyomban hozzálátott a munkához. A fáktól papírt, az erdei növényektől leveleket és virágokat kaptak a füzetkéhez. Mikor készen lettek vele, elvitték a varázslóhoz. Ő pedig előbb megköszönte a csodás ajándékot, majd egyet suhintott a varázspálcájával és huss, a színek átcserélődtek! A katica és a méhecske nagyon hálásak voltak a varázslónak a segítségért.
– Nézd, milyen szépek a piros a hátamon a fekete pöttyeim!
– És te figyelj ide, hogy micsoda csodálatos az én sárga-fekete csíkos ruhám! – ezeket mondogatták egymásnak egész úton hazafelé.
Azóta sárga a méhecske és piros színű a katicabogár. Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, menj el a 76. Kerekerdőbe és kérdezd meg a varázslótól, hogy így történt-e!

2017 Farkasd (Szlovákia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.