Csató-Grúz Gabriella: A hódgát

Leesett az első hó. Nyuszink alig bír a hóban botorkálni, ugrálni. Majd lefagy a lába, a füle.
– Meg fogok fázni. Megint nem hoztam sapkát – korholja le magát félhangosan, majd egy pislákoló fény felé veszi az útját.
A gátnál Hód néni épp takarít. Sok-sok szemetet söpör a bejárati ajtó melletti fűcsomó alá. Férje, Hód Alfréd pedig idegesen mászkál ki-be a gát melletti kamrába. Nyuszink, kíváncsi természet lévén, arra veszi az irányt.
– Nyuszi! Te mit keresel itt?! Te ide nem jöhetsz be! – zavarja el Hód Alfréd keményen a kéretlen látogatót a kamra bejáratától.
– Messziről láttam, mintha kissé gondterhelten ki-be mászkálnál… Tudnék segíteni valamiben?
– Nem tudsz!!! Te ehhez nem értesz!!! Menj innen, ez a mi dolgunk! – csukja be az ajtót Hód Alfréd.
Nyuszink meghökken, majd lassan az ajtó felé lépdel, és a kamra mellett több, a gátnál is látott hatalmas fűcsomót vesz észre. Eszébe is jut, amit az erdei gyűlés után hallott a mindent elfecsegő Poszátától: A gátba temeti el a hód család majd az összes problémáját.
Egy némelyiket elviszi onnan a víz; ami meg nem fér el a gátban, azt Hód néni a fűcsomók alá söpri.
Azt beszélik az erdőben, előbb-utóbb felemészti őket a sok gond, el fognak esni a kupacokban. Ezt beszélik. De senki nem szól, mindenki csak a hátuk mögött mondogatja a magáét. Hódék háta mögött. Egymásnak adják. Egymásnak adják a jobbnál jobb ötleteket, a megoldásokat, amik így sose jutnak el az érintettekhez.
– Mi lenne Alfréd, ha nem a kamrában és nem a gátnál temetnétek, dugnátok el a problémákat? – kérdezi nyuszink a csukott ajtó másik oldaláról. – Mi lenne, ha a megoldatlan dolgokat szépen, apránként rendbe hoznánk? Segítek… – kérleli nyuszink Alfrédot. – Szedjük elő a fűkupac alá söpört, a gátnál és a kamrában eldugott holmikat. Tegyük őket a helyükre …
– Nem lehet nyuszi, mondtam már! Nem lehet, hogy az erdőben mindenki azon csámcsogjon, hogy mennyi gondunk van! Jó helyen vannak azok ott, ahol vannak! Ott nem látja senki!
– De Hód néni a múltkor már majdnem elesett a fű alá söpört sok holmitól …
– Az az ő dolga! Legközelebb figyeljen oda, amikor átlépi őket – feleli nem törődve semmivel Hód Alfréd. – Én nem esek el semmiben. Én pontosan tudom, mit hova tettem, mit hol takargatok mások elől!
Mit gondolsz? Milyen problémákkal nem szeretne Alfréd foglalkozni? Milyen valós problémákat ismersz, amikről mások is szívesen elfeledkeznének?
Tudod netán ezek megoldását is? Szerinted milyen ötletek, megoldások jutottak eszükbe az erdőlakóknak Hódék problémáinak megoldására?
Fejezd be a mesét kedved szerint. Ne feledd! Problémától függően többféle befejezése is lehet a mesének.

2017 Székesfehérvár