H. Nagy Lili: A pórul járt macska

Élt egyszer egy kismadár, aki vidáman csipegetett a mezőn. Éppen arra járt egy macska.
– Hű, de éhes vagyok! – mondta magában. Abban a pillanatban észrevette a madarat. Régóta fente már a fogát a jó húsos, kövér madárra. Odalopakodott, és rávetette magát az ártatlan állatkára. A kismadár nagyon megijedt, és szívhez szólóan könyörögni kezdett a szabadulásért. A macska megígérte, hogy elengedi.
– Ha-ha-ha, még mit nem! Majd elengedem, ha megettem a húsát, ha-ha! – gondolta a macska magában. A madár – mert régi álma volt, hogy a madarak és a cicák örök barátságot kössenek – hitt neki, de ki akart szabadulni, ezért cselhez folyamodott. Hízelegve fordult a macskához:
– Hé, te macska! Tudom miért fogtál meg. Azért, hogy barátságot kössünk! – A macska minden színészi képességét bevetve válaszolt:
– Persze, persze! Nagyon is rátapintottál, miért fogtalak meg! – kiabált a macska és szíveket formázott a mancsával. Sajnos közben elengedte a madarat, az meg, kihasználva az alkalmat, felröppent a levegőbe. A macska egy ideig ugrált, de végül belátta, hogy pórul járt. A madár túljárt az eszén.
A madarak és a macskák azóta sem kötöttek örök barátságot.

2017 Budapest