Mayer Barbara: Árnyékvirág

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Messzi-messzi északi vidéken, békésen fekvő napsütötte pusztán, éltek a navahó indiánok. Dalaik esténként otthonukat védelmezően körbeölelő, magas sziklákról zengtek vissza. Kunyhóik egyikében élt Napapó Napapa és Namamó Namama, de a törzs csak az első nevükön szólította őket. Tudtak beszélni az állatokkal és a természettel. Hajuk ősz fényében és ráncaikban ott volt minden bölcsesség, amelyet még régen adtak nekik az istenek.
Namamó minden reggel elsétált a folyóig. Az sebesen szaladt, átküzdve magát a benne békésen pihenő köveken, hogy minden cseppje hamar elérjen a tengerbe, s általa összeolvadjon a hegyek és a nagy vizek istene. Namamó ujjhegyével megérintette a folyó felszínét, s megkérte Földanyát, engedje, hogy biztonságban átkeljen a túlpartra. A folyó lelassult, s Namamó átvágott rajta. Célja az ottani mező volt, ahol elbújva növekedett minden betegség ellenszere, az Árnyékvirág. Szirmaiból főzött gyógyteája és leveléből készített kenőcse gyógyította a törzs tagjait. Az Árnyékvirág Földanya ajándéka, amely egyetlen farkasnak, minden falka vezetőjének, Ezüst Árnyéknak lábnyomából nő.
Ezüst Árnyék a jóságból született. Napapó hallotta, hogy különböző népek hajóztak az otthonuk közelébe, és csatákat vívnak olyan földekért, amelyeket még nem is láttak, de úgy hitték, ott aranyra lelhetnek. Napapó ellovagolt az egyik ilyen nép vezetőjéhez, s elmondta neki, hogy ezen a vidéken bizony nincsen arany, csak növények, amelyek ízletes, ehető terméseket adnak, s szívesen hoz neki egy zsákkal. De a vezető nem hitt neki, s azt mondta, neki az arany amúgy is többet ér, mert rajta földművelés nélkül vásárolhat bármilyen ételt, amit mások készítenek el neki. Ekkor Napapó ellovagolt a másik vezetőhöz, aki hitt neki. Elfogadta a magokat, amelyeket Namamó gyűjtött össze, és a tanácsot, hogy hajózzanak haza, többé semmilyen okból ne csatázzanak, s amíg szeretettel gondozzák a földet, és a terméseket megosztják másokkal, addig bőségesen jutni fog mindenkinek. Így is lett. Olyan ügyesen gazdálkodtak, hogy a világ különböző tájairól is érkeztek kereskedők, hogy vásároljanak és ültessenek maguknak magokat. Ebből hamar meggazdagodott a vezető, az emberek pedig boldogok voltak a finom ételektől, amelyeket maguknak készítettek. Az aranyvágyó vezető viszont soha nem talált semmit.
Napapó és Namamó tudták, a föld és a termések az istenek ajándékai, és mindenkinek szánták, ezért nem féltek megosztani másokkal. Ebből a jóságból és önzetlenségből született Ezüst Árnyék és az Árnyékvirág. Ha szereted Földanyát, te is megtalálhatod őket!

2017 Sopron

Visszakövetések; Visszajelzések

  • Árnyékvirág | Könyvlétra :

    […] A mese az “Én mesém” című pályázat keretein belül jelent meg online. A folytatáshoz kattints ide. […]

    3 hónap ago

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.