Horváth Eszter: A bagoly labirintusa

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Az őszi nap beragyogott Kökényes-berek fáinak lombjai közé, és ugyan a napsugaraknak már nem sok erejük volt, Bikkmakk, a mókus gereblyéjére támaszkodva törölgette izzadó homlokát. Reggel óta igyekezett takaros kis kupacokba gereblyézni a rengeteg lehullott falevelet, de ez szinte lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. Az avar, mint csodálatos színes szőnyeg terült végig Kökényes-berek főterén, de néhol már olyan magasan állt, hogy csak kisebb nehézségek árán lehetett keresztülfurakodni rajta. Rőtbunda néni házának ajtaja szinte már teljesen eltűnt egy levélkupac mögött, és a Vaksi Vakond otthonát jelző tábla is épp csak kikandikált egy másik alól. Bikkmakk mókus amerre csak nézett, mindenhol azt látta, ahogy barátai reménytelen küzdelmet folytatnak a temérdek lehullott levél ellen, de ennek a sok megfeszített munkának nem sok látszata volt. Kökényes-berek lakói közül talán csak Bertold, a bagoly nem bosszankodott a hegynyi magas levélhalmok miatt. Otthona magasan a lombok között bújt meg, ahova barátai csak egy kis kötélhágcsón tudtak felkapaszkodni. Most is odafentről figyelte, amint Bikkmak és a többiek odalent gereblyékkel, vödrökkel, talicskákkal sürgölődnek. Egy-egy dühösebb szófoszlány is felkúszott hozzá a lombok közé, mikor Nyulka véletlenül felborította a talicskát, vagy Bikkmakk Vaksi Vakond gereblyéjére lépett, ami aztán jól homlokon koppintotta. Ahogy így elnézte társai falevelekkel vívott küzdelmét, Bertold, a bagoly szeme előtt hirtelen furcsa levélalakzatok kezdtek el kibontakozni, és ezzel egyidejűleg egy terv kezdett körvonalazódni a gondolataiban. Éjfélkor aztán kipattant az ágyból, gyorsan felöltözött, majd lesietett Kökényes-berek főterére, és nagy munkába fogott. Nesztelenül, serényen dolgozott, gereblyézett, talicskázott, lapátolt, épített és bontott, hogy napfelkeltére készen álljon a meglepetés a többieknek. Bökkenő volt az első, aki az ablakán kitekintve valami furcsaságra lett figyelmes az ajtaja előtt. Aztán Nyulka ugrándozott épp a főtér felé, és majdnem felbukott az ámuldozó Vaksi Vakondban, majd megérkezett az álmélkodástól a szemét dörzsölő Csőrkoppantó úr is, végül Rőtbunda néni is előbújt. Bikkmakk a nagy tumultusra lett figyelmes, így házából kirontva kiabálta:
– Valami baj van? – de ahogy közelebb ért, az ő szája is tátva maradt a meglepetéstől. Mindannyian egy pontra meredtek: az előttük magasodó hatalmas levélfalra, és a bejárata fölé elhelyezett A BAGOLY LABIRINTUSA feliratra.
– Jó reggelt, barátaim! – hallatszott a hátuk mögül, majd előbukkant a hang forrása is, maga a labirintus gazdája, Bertold, a bagoly. – Ez bizony barátaim, egy labirintus! Egész éjjel ezen munkálkodtam, hogy legyen valami jó is ebben a levéláradatban! Aki először megtalálja a közepét, azé lesz az ott elrejtett meglepetés Mindenki külön útvonalon indul, hogy egyenlők legyenek az esélyek, aki először eltalál a labirintus közepébe, az lesz a győztes!
Mindegyik barátját elkísérte egy-egy bejárathoz:
– Felkészülni, vigyázz, uhuuuu! – azzal egy hatalmas huhogással útjára indította a versenyt.
Bökkenő, Bikkmakk, Nyulka, Csőrkoppantó úr, és Vaksi Vakond öt különféle útvonalon indultak el. Bökkenő gombócba gömbölyödött, hátha így gyorsabban haladhat, de idővel be kellett látnia, hogy így nem látja merre is jár, és ez nem túl szerencsés, ha éppen egy labirintusban kódorog. Nyulka nagyokat ugrándozva igyekezett megtalálni a helyes utat, de minduntalan falba ütközött, így hát inkább lassított, és megpróbált alaposan körbenézni, hátha az segíti a tájékozódásban. Bikkmakknak szerencséje volt. Felöltője zsebében mindig akadt egy-két szem makkocska, így azokat elpotyogtatva nyomokat hagyott maga mögött, hogy felismerje, merre járt már. Csőrkoppantó úr ráérősen sétálgatott, élvezte a napsütést, és az őt körülvevő falevelek finom illatát, már-már el is feledkezett róla, hogy egy labirintusban bolyong. Vaksi Vakond pedig azon bosszankodott magában, hogy nincs nála az ásója, különben átfúrhatná magát a labirintus falai alatt. Mindannyian gondolataikba merülve keresték a helyes utat, ezért észre se vették, hogy éppen egyszerre értek ki egy tágasabb tisztásra, a labirintus közepére. Ahogy felpillantottak, először egy hosszú, megterített asztalt vettek észre, ami roskadozott a finom falatok, és ételek alatt. Majd az egyik levélfal mögül Bertold, a bagoly, egy másik mögül pedig Rőtbunda néni bukkant elő, aki a finom ételekért felelt, és akivel Bertold, a bagoly kora reggel közös cselszövésbe fogott, hogy örömöt szerezzenek a barátaiknak.
– Gratulálunk a győzteseknek! Éppen ahogyan elterveztem! – nevetett hangosan Bertold, a bagoly. – Mindenki asztalhoz! A sok gereblyézés, és levélhordás után megérdemlünk egy kis szórakozást!
A meglepett barátok örömmel estek neki a sok finomságnak, és egyszeriben már nem is találták olyan bosszantónak a rengeteg lehullott falevelet, ami az elmúlt napokban úgy megkeserítette az életüket.

2017 Zalaegerszeg

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.