Kollár Márta: Otília osztályzatai

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óprencián innen, élt egszer egy lány, akit Otíliának hívtak.
Otília egy napon igencsak szomorúan ballagott haza.
Alapjában véve jó tanuló volt, de ezen a napon nem úgy alakultak osztályzatai, ahogy szerette volna. Útközben végig azon agyalt, hogyan úszhatná meg a szidást.
Mikor hazaért csak letette ellenőrzőjét a szülei elé és már iszkolt is volna el, de megállították.
– Mi ez? Embergyermek, mi az, hogy irodalomból és történelemből elégtelent hozol? – kérdezték szülei.
– Ez úgy történt, hogy dolgozat írásnál, amikor ott sem voltam, az egyik gyerek az én nevemet írta a dolgozatokra, ezért én kaptam a karókat helyette – válaszolta a lány.
– És a matek? – érdeklődött édesapja.
– A matek tanár elég régimódi, fordítva osztályoz, így az a kettes tulajdonképpen négyes – felelte Otília.
– Fizika? – vonta felelősségre lányát édesanyja.
– A tanárnő rosszul tette fel a kérdést, ezért rosszul válaszoltam.
– A földrajzzal mi a helyzet, miért hoztál katonás jegyet?
– A tanár úr kihívott felelni, és azt mondta, hogy mutassam meg a térképen Amerikát. Mire én azt feleltem: lehetetlen, hiszen másik térképet hoztak be. Na de, hogy is lehet Európa térképen megmutatni Amerikát?
– És az angol, ahhoz mit találsz ki?
– Angolból felszerelés hiányra kaptam karót.
– Azért kapsz egyest, mert nem viszel felszerelést, nem luxus ez?
– Ez csak azért van, mert az egyik osztálytársam, mindig otthon hagyja a cuccát, és aztán elveszi az enyémet. Én pedig nem tudom megmagyarázni a tanárnak, hogy az valójában az én tulajdonom, és ő az, akit az egyes illet.
– Hát, hogyan lehet az, hogy te semmiben nem vagy hibás?
– Ez azért van, mert összeesküdtek ellenem. Egyébként háttal nem kezdünk mondatot, mivel a hátunk már beszakadt, annyit emlgettük. Ezt a matek tanárnő mondta. Lássátok be azért koszon kívül más is ragad rám az iskolában.
– Otília ez a teljesítmény akkor is rossz, akármennyire mented magad.
– Jó, jó, de azért tesiből ötöst kaptam.
– Ennek örülök, de jó lenne ha a többit is kijavítanád. Ugyanis az nem járja, hogy a fontosabb tantárgyakból egyest és kettest hozol.
Otília elvonult a szobájába és leült a földre.
– Hogy fogom tudni ezt kijavítani? – gondolta magában.
Amint ott gubbasztott, kisöccse, Hunor lépett oda hozzá.
– Miért szomorkodsz? – kérdezte.
– Mostanában elég sok rossz jegyet szereztem, kijavítani pedig szinte képtelen vagyok, de sajnos muszáj lesz – válaszolta Otília.
– Akkor majd én segítek. Osszuk szét a tantárgyakat, az egyik felét te tanulod meg, a másikat én. Aztán bemegyek veled az iskolába, és a tanulmányok rám eső részéből lefelelek – ajánlotta Hunor.
– Sajnos nem valószínű, hogy sikerülne – mondta Otília.
– Miért? – érdeklődött Hunor.
– Nos, ennek több oka is van, például nem jöhetsz velem suliba, mert olyankor neked az óvodában ahelyed – magyarázta nővére.
– Kár, de azért jó tanulást! – bíztatta testvéret kis óvodásunk.
– Köszönöm! – mondta Otília.
S ezzel neki is ült a lehetetlennek látszó feladatnak.
S hogy sikerül-e majd (ki)javítania? Biztos, hogy sikerülni fog! Ha nem sikerülne, az én mesém is tovább tartana.

2017 Fót