Kovács Eszter: A hazudós, császárpingvin

Most elmesélem nektek a kis hazudós császárpingvin történetét, aki a legnagyobb árat fizette a hazugságért. Még nem árulom el mi volt az ára a hazugságnak, de majd mindjárt kiderül. Történetünk kis hősünk születésénél kezdődik:
Nyár volt, de a déli-sarkon nem jelentett sokat. A császárpingvin szülők izgatottan totyogtak tojásuk körül. Reccs, majd csip-csip, és a kicsi megszületett. Az volt a baj, hogy mindenkit becsapott: óvonénijét, ovistársait, mamáját, tatáját, testvérét de még a saját szüleit is. Egy szeles napon, megunta a kis csinyeket. Úgy gondolta, azok már nem elég viccesek. Nézte az óriás zubogó hullámokat. Éhes volt, de sajnos ilyen időben senki nem mehetett halat fogni. Pillanatra megszakítom a mesét, hogy szóljak: hősünk most fogja elkövetni élete legnagyobb hibáját. Nem is csacsogok tovább, inkább folytatom a mesét:
Egy ,,jó” ötlete támadt, egy nagyon,,vicces” átverés. Készített egy szobrot anyjáról majd vízbedobta, s futott egyenesen az első pingvinhez akit meglátott, s így szólt:
– Anya nagyon éhes volt vízbe ugrott, megsérült nem tud úszni. Jajj, kérlek segíts neki!
A felnőtt szó nélkül ugrott is a biztos halálba. Végül kihozta a szobrot, de csak akkor látta meg a turpisságot. Mérges volt, de nem ütötte meg a kis pingvint. Hősünk nagyon élvezte a ,,mókát”, és megcsinálta újra és újra. Majd mikor megunta visszament anyjához, de az már olyan éhes volt, hogy vízbeugrott. Futott a kis pingvin s kiabálta:
– Anya a vízbe ugrott, meg fog halni! Anya a vízbe ugrott segítsetek!
De már senki sem futott segíteni. Azt hitték, hogy egy újabb tréfa.
Egy idő után viszont rájöttek az igazságra. S felsorakoztakk frakkban, hogy gyászolják elvesztett társukat. Ezután gondolhatjátok, hogy soha nem hazudott többet, és azt is sejthetitek mi volt az a nagy ár.

2017 Marosvásárhely (Románia)