Svéd Dóra: A cukros kanál

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Kanalunk élete jó pár évvel ezelőtt kezdődött. Egy igen értékes kanál volt már akkor is. A dédnagymamám, még mikor kirepült, különköltözött a családjától, és férjhez ment, az esküvőn nászajándéknak kapták. Hivatalosan egy cukros kanál volt, de ők sokáig csak kitették egy polcra, és díszként szolgált. Mikor a dédszüleim költöztek, mindig óvatosan becsomagolták, és a következő helyen, a konyhába (mert mindig konyhai polcokon lakott) ismét kitették. A dédszüleim körülbelül ötven éves kor felé járhattak, mikor egy ebédnél éppen paradicsomlevest ettek, a dédnagypapámnak eszébe jutott, hogy (mivel a családunkban az a szokás, hogy a paradicsomlevest édesen esszük) ki lehetne nevezni azt a szép kanalat kifejezetten paradicsomleveshez való cukros kanálnak. Hiszen „Csak ékesíti a konyhát, de semmi konyhai eszköz szolgálatot nem tesz! ” – mondta a dédnagypapám. Persze a dédnagymamámnak nem volt ellenére, mivel neki is szorosan fűződött a szívéhez a kanál, ő is szerette volna, ha a kanál hasznos szerepet tölt be. Így lett kanalunkból külön paradicsomleveshez való ezüst cukros kanál. Ahogy kanalunk az évek során szépen végezte dolgát, még jobban a dédszüleim szívéhez nőtt. Még fontosabb szerepet szerettek volna ítélni neki. Így végül mindenfajta, teljes értékű cukros kanál lett. Miközben tette szolgálatát, a nagymamám kirepült, és fura volt neki, hogy ha cukrot szedett, hiányzott neki a kanál. A nagymamám egyik munkaváltásánál ismerkedett meg a nagypapámmal. Megismerkedésük után körülbelül két évvel a nagypapám megkérte a nagymamám kezét. A nagypapámnak volt egy szintén értékes sótartója, amit Ő még a dédszüleitől örökölt. A sótartó nem volt anyagilag nagy értékű, viszont a családban roppant értékesnek számított. Ha a családból az elsőszülött kiköltözött, mindig vele költözött a sótartó. Mikor a nagyszüleim összeházasodtak, a sótartó költözött velük, és az is nagyon fontos szerepet töltött be. Pár nappal az esküvő után a dédszüleim becsöngettek az ifjú párhoz, és egy különleges nászajándékot vittek nekik. Mikor átadták az ajándékot, a nagymamám majdnem elsírta magát, a nagypapám pedig csak néhány másodperc múlva ismert rá a kanálra, és ő is nagyon örült neki. Most már ők is teljes értékű konyhai eszközként tekintettek rá, náluk is cukros kanálként szuperált. Eltelt néhány év, és a nagyszüleim családja bővült. Először anyu testvérével, aztán anyukámmal.

Fehér Zsanett illusztrációja

Mikor az anyukám körülbelül tíz-tizenkét éves lehetett, kanalunk nem került jó állapotba; a fogantyúja a felénél eltörött. Az egész úgy kezdődött, hogy egyik reggel, mikor a nagymamám éppen teát készített, és cukrozta őket, a kanál, ahogy kiemelte a cukortartóból, egyszer csak kettétört. Nagyon nagy volt az ijedtség, most mit fognak vele csinálni? Ekkor jött a megoldás. Kanalunknak nem kellett sokáig megmentőre várnia, mivel az anyukám egyik unokatestvére éppen abban az időben ment férjhez, és a vőlegény nemesfémek értékesítésével és kereskedésével foglalkozott. Így mikor a vendégségben voltak a nagyszüleimnél, elmesélték neki a szomorú történteket, ő pedig felkiáltott: „Tudom a megoldást! Hiszen a legjobb barátom pont ilyen eszközök megjavításával foglalkozik!” Megadta nekik a címet, és szólt a barátjának, hogy ha ott vannak, soron kívül fogadja őket. Egy héten belül el is mentek a baráthoz, és az szépen összehegesztette. Kanalunk ismét a régi volt, úgy nézett ki, mintha soha semmi baja nem lett volna. Ismét teljesen jól tudta végezni a dolgát, és minden újra a helyére került. Ismét eltelt sok-sok idő, és anyu testvére kirepült, megházasodott. Pár évvel ezután anyukám is külön életet kezdett. Mikor anyukám kiköltözött a családi fészekből, a nagyszüleim úgy döntöttek, anyukám örökli a kanalat, de a sótartót (még) nem. Abban az időben, mikor anyukám kirepült, még főiskolára járt. Ott ismerte meg az apukámat. Később összeköltöztek, és a kanál, mindig szépen ment velük. Teltek- múltak az évek, és egy nagyobb lakásba költöztek. Majdnem napra pontosan két évvel később a szüleim családja is bővült; velem. Már kicsi koromban is nagyokat játszottam a kanállal, és nagyon lekötött az is, hogy milyen szépen meg volt munkálva! Születésem után négy évvel megszületett a testvérem, akit szintén rabul ejtett a kanál varázsa. Jó néhány évvel ezután, ismét költözés várt kanalunkra, mivel kertes házba költöztünk. Úgy gondolom, hogy ez az időszak volt a legeseményesebb időszak kanalunk életében. Találkozott mindenfélével, és még jobban, még többet használtuk. Kanalunk jelenleg a cukros bödönben tartózkodik, használatra készen, és szeretettel várja összes használóját.

2017 Solymár

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.