Szarvas Ferenc: Cirkusz érkezett a kis falunkba

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Bubenkó Andrea illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

A cirkusz megérkezését a faluban lakók nagy szeretettel fogadták, a gyerekek mindenhova kísérték a menetet.
Póni lovacska húzott egy kis szekeret, három személy ült a kis szekéren, elöl volt, aki hajtotta a lovacskát és hangosan tájékoztatta a lakókat a cirkusz megérkezéséről, a műsorról és a belépőről. Középen ült a trombitás, és menetiránynak háttal ült a bohóc, nagy sapka a fején, nagy cipő a lábán, egy kismajom az ölében.
A trombita szép hangjára mi, gyerekek táncolva mentünk a kisszekér után, a felnőttek bámulták, mi pedig szereplőknek éreztük magunkat. Milyen öröm és sikítás volt, amikor a kismajom nekünk integetett. Amikor vége volt a boldog menetnek, könyörögtünk a szüleinknek, adjanak tojást, hogy megnézhessük a cirkusz műsorát. A szomszédba is átszaladtunk tapsolva, táncolva, kiabálva, hogy megmondjuk az örömhírt, hogy kaptunk tojást, megyünk a cirkuszba. Miért tojást és miért nem pénzt? Mert senkinek sem volt pénze, de tojás mindenhol volt, mert minden családnak volt baromfija. A cirkusz tulajdonosa is tudta ezt, és már a menetben a kikiáltó nem csak a műsorról tájékoztatta a falu lakóit, hanem arról is, hogy a belépődíj hány darab tojás a gyerekeknek és hány darab tojás a felnőtteknek. Így a tyúkólban kerestük a tojást, ha nem volt elegendő, akkor vittünk zöldbabot, burgonyát, lisztet, zöldséget, sárgarépát, akinek amije volt. Amikor a belépődíjat összeszedtük, a falu végén lévő legelőre mentünk, néztük, hogy verik le a sátrat, a kis lovacska és a majom mit csinál.
Bizonyos távolságból bámészkodtunk, hogy ne zavarjuk a csodás embereket. A kismajom is nézett bennünket, közelebb és közelebb jött hozzánk. A zsebemben lévő csomagolt cukorkát nyújtogattam felé, a kezemből elvette a cukrot, és amikor rágni kezdte, felhúzta a kis orrát, rám vicsorította a fogát. Nagyon megijedtem, hogy megharap, szaladtam, ő meg utánam. Mindig a sarkamban volt. Segítségért kiabáltam. Amikor megsajnált a sátorverő emberek közül az egyik, szólt a majomnak:
– Guszti, gyere ide! – a majom megállt, majd odament a sátorhoz.
– Mi történt? – kérdezte tőlem az ember.
Elmondtam, hogy adtam egy szem csomagolt cukrot neki, figyeltem, hogyan bontja ki, de a majom kibontás nélkül kapta be a cukrot, és azóta meg akar harapni.
– Hogy hívnak, kisfiú? – kérdezte.
– Ferike vagyok, 7 éves – válaszoltam.
– A majom nagyon szereti a cukrot, csak ki kell előbb bontani a papírból – mondta az ember. – Köszönöm, hogy megmentett! – búcsúztam.
Hazamentem, cukrot kerestem, amit kibontva adtam a kismajomnak. Úgy éreztem, fontos a kibékülés.
Este nem minden testvérem jött velem a cirkuszba, mert hatan voltunk, de nem volt elég tojás.
Szégyelltem, hogy egy ilyen kisállat megkergetett, de a békességet kerestem vele. A szüleim este nem találtak otthon egy szem kockacukrot sem.

2017 Budapest