Szűcs Laura: A törpék, a Farkas és Jancsi

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer hét törpe. Sétálgattak az úton, mert már nem éltek együtt Hófehérkével, mivel ő férjhez ment, gyerekei születtek, ezért kevés ideje volt a törpékre, és ők magányosnak érezték magukat. Szerettek volna még valakihez társulni és élni vele. El is kezdtek vándorolni.
Mentek, mendegéltek, egyszer csak beértek egy erdőbe, és ahogy ott bent bolyongtak, találkoztak egy farkassal. Nagyon megörültek neki, így meg is kérdezték tőle:
– Szia, Farkas! Leszel a gazdánk?
– Én? – kérdezte a Farkas.
– Igen – felelte Morgó dühösen.
– Na jó… leszek, de egy feltétellel, ha nálam fogtok lakni.
– Jó – felelte Vidor vigyorogva.
– Remek! – kiabálták a többiek.
Ennek nagyon örültek a törpék, teltek-múltak az évek, szám szerint három is, és a Farkas így szólt hozzájuk:
– Na, most már elég! Itt vagytok már több éve, és már nagyon idegesítenek a hibáitok. Például te, Hapci, folyton hapcizol, Szundi, te mindig alszol és nem dolgozol. Mórgóval kicsit egyetértek, szóval ő maradhat! De ti nem, szóval tizenkét másodpercetek van, hogy elfussatok, se kevesebb se több. Egy…kettő…három…
– Fuuutáááásss… – kiabálták.
Szerencsére gyorsak voltak, és el tudtak menekülni. Egészen hét napon át futottak.
– Na végre! – mondta Szundi, és folytatta is, mert már nagyon álmos volt – De akkor most már aludjunk, mert én álmos vagyok! Háá….
– Nem aludhatunk, mert mi van, ha megtalál minket a Farkas? Ha-ha-hapci! – mondta Hapci.
– Megvan! Aludjunk felváltva! – mondta Vidor.
– Jó! – mindenki kiabálta.
Na, el is aludtak, és felváltva őrködtek, először Vidor, Morgó, Szundi és Szende aludt, utána pedig Tudor, Szundi, Hapci és Kuka is. Szundi nem is őrködött valójában, emiatt felháborodtak a többiek és azt mondták neki:
– Te aludtál egész végig, mi meg becsületesen őrködtünk, ezért neked most büntetés jár.
Elkezdtek gondolkodni a törpék, mi legyen Szundi megrovása.
– Megvan! Egy évig nem ehet tortát és alhat a saját ágyában! Ez igy jó lesz? – kérdezte Tudor.
– Igen – felelték.
Szundi megbékélt a döntéssel, de nagyon szomorú volt, hogy nem ehet tortát egy évig, de mégjobban az bántotta, hogy nem aludhat a saját ágyában.
No, de el is indultak tovább. Egyszer csak elértek egy tisztáshoz, és megláttak ott egy mézeskalács házikót, majd be is mentek.
– Hahó! Van itt valaki? – kérdezte Tudor.
Nem válaszolt senki, de egyszer csak hallottak valami szuszogást fentről, az emeletről. Fel is mentek és megnézték, ki az.
– Keltsük fel háromra! – mondta Vidor. Egy…kettő…három!
– Feel-kell-niiii! – ordibálták.
Már több, mint tizenkétszer ordítottak neki, végül csak felébredt.
– Ti kik vagytok? – kérdezte valaki.
– Mi a hét törpe vagyunk. Én vagyok Vidor, ők pedig Morgó, Tudor, Hapci, Szende, Szundi, Kuka. És te ki vagy?
– Én Jancsi vagyok.
– Leszel a gazdánk? – kérdezte Szundi.
– Én? Persze.
– De ugye szeretni fogsz bennünket? – kérdezte Tudor.
– Igen, persze!
Így hát barátok lettek, és sokáig éltek. Soha nem engedték el egymást, örökké együtt maradtak, egymást segítették és szerették.

2017 Kazincbarcika