Ledniczky Miklós Jánosné: A szeretet várának a megvédése

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Hol volt , hol nem volt volt egyszer egy kis sziget az Óperenciás tenger kellős közepén, annak a szigetnek a közepén pedig egy csodálatos vár.
Ez a vár megközelíthetetlen volt az emberek számára. A szomszéd szigeten élők is csak annyit tudtak róla, hogy ez egy nagyon különleges vár, amely mindig fényesen ragyog, mintha arany téglácskákból épült volna fel. Úgy tudják, hogy ennek a várnak a tündérek fejedelem asszonya az úrnője.
A különlegessége még, hogyha a tündérek sok jót tapasztalnak a világban, és ezt begyűjtik kis csodás kosárkájukba, akkor a vár úrnője egy suhintással a varázspálcájával még ragyogóbbá varázsolja a várat. Ha azonban a tündérek nem tudnak jótettekről szóló történeteket vinni a kosárkáikban, akkor a varázspálcával nem suhinthat aznap a tündérek fejedelem-asszonya és a vár veszít a fényéből. Akkor is az történik, ha valaki gonosz tervekkel közelít felé.
A boszorkányok fejedelme tudomást szerzett e csodálatos vár létezéséről, támadást próbált indítani, hogy megszerezze. De amint csak közelített a vár felé, a nagy fényesség elvakította és még megközelíteni sem tudta. Azonban hogy hogynem tudomást szerzett arról, hogy hogyan veszíthet ez a csodás vár a fényességéből. Próbálta mindenféle cselvetéssel megakadályozni, hogy az emberek jót cselekedjenek, hogy a tündérek ne tudjanak jótetteket gyűjteni a kosárkájukba.
Bizony már kezdett bevállni a terve, sok-sok jó tettet megakadályázott a gonosz boszorkány és már majdnem elérte a célját, hiszen napok óta a tündérek nem tudtak már semmit vinni a kosarukba, és a tündérek fejedelemasszonya nem tudta fényessé tenni a várat.
Már egészen közel volt a várkapuhoz, mert már nem volt mi elvakítsa, a tündérek pedig már ott szomorkodtak, amikor a legkisebb tündér még úton volt, és a faluban rátalált egy kedves kisfiúra. Rá nem figyelt a gonosz boszorka. A kisfiú egy kedves, jólelkű gyermek volt, aki egész reggeltől mindenkinek csak jót tett. Megetette az éhező állatokat, fát vágott az időseknek, bevásárolt a betegeknek, meghallgatta az emberek panaszait.Egy egész kosárka jótettet gyűjtött be tőle a legkisebb tündér és gyorsan szállt vissza a várukba.
A többi tündér már-már feladta, a gonosz boszorkány éppen betoppant és mindenki meglepődött, amikor a legkisebb tündér megérkezett a jótettekkel tele kosárkájával.
– Tessék Fejedelemasszony, meghoztam a megmentő jótetteket!
Ekkor a varázspálca suhintására a vár ismét olyan fénybe burkolózott, hogy visszakellett mennie a gonosz boszorkánynak, ha nem akarta,hogy az arany, a jóság fénye elvakítsa.
Így védte meg a legkisebb tündér az utolsó pillanatban a szeretetből épült aranyvárat!

2017 Iharosberény