Marian Adél-Erika: A két szegény ember története

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, élt két szegény ember családjaikkal. Mindkét család szegény volt.
Egy kellemesnek tűnő keddi napon a gyerekek és az asszonyok mind elkezdtek siránkozni, hogy ők éhesek.Mindkét család annyira szegény volt, hogy még az egerek is fogták a sátorfájukat, s elköltöztek távol tőlük, hogy még szegény hírüket se hallják. Gyakran megesett, hogy a gyerekek és asszonyok annyit sírtak, ríttak, kiabáltak, visítoztak, ordibáltak, amíg mindkét férjnek megfájdult a feje. Mit tehetett a két férfi, elhatározták, hogy elmennek szerencsét próbálni. Tudták, hogy nem elég fiatalok ehhez, de más választásuk nem volt.
Így hát Gábor és Károly – merthogy így hívták ám a két szegény embert – együtt indultak útnak egy szebb jövő reményében.
– Hátha szerencsével járunk együtt! – gondolták.
Ahogy mennek, mendegélnek, meglátnak egy falut. Ennek a falunak még a füstje is gazdagnak tűnt, olyan kellemesen hatott az orrukra. Hát, ahogy mennek, nem hisznek a szemüknek, mindenhol szép kertek, szép zöldségesek. De nem csupán ennyi, rengeteg aranyat is láttak az egyik háznál. A két szegény megegyezett, hogy másnap elmennek oda, s kirabolják alaposan ezt a gazdag falut. Tervük össze is jött, két és fél zsák aranyat loptak el a gazdag falusiaktól, akik talán észre sem vették a hiányt.
A két ember annyira örült a bőséges „jutalomnak”, hogy nem tudták eldönteni, hogyan osztozzanak. Amint aztán mendegéltek hazafele, elfáradtak, lefeküdtek, s mindketten elaludtak. Közben Gábor felkelt, fogta az aranyat, s elfutott vele. Amikor felkelt Károly, látja, hogy lába kelt a zsákmánynak. Búslakodott jó sokat: amilyen hamar jött, olyan hamar ment a gazdagság. Elindult hát hazafele nagy búsan. De ahogy ballagott, észre sem vette, hogy már otthon van. S mit ad Isten, Gábor otthon volt, épp mutogatta a sok aranyat.
– Ejnye, ejnye! Micsoda dolog ez, komám? Így elfutni a közös kinccsel? – kérdezte Károly.
Gábor megmeredt, meg sem tudott mozdulni. Kivörösödött, mert megszégyellte magát. Az asszonyok aztán rendet teremtettek: igazságosan elosztották az aranyat. Mindkét család nagyon örült neki. Hatalmas ünnepséget tartottak, tíz nap és tíz éjjel tartott az ünnepség. Mindkét család új, nagy házba költözött, hiszen mostantól gazdag emberek lettek.
Ezek az emberek még ma is élnek, ha meg nem haltak. Ha nem hiszitek, hát csak járjatok utána! Igen ám, csakhogy az Isten nem hagyta ezt az egészet büntetés nélkül. Megbüntette ezt a két családot, s megátkozta a világot, hogy ameddig élet van a Földön, mindig legyen szegény ember! Ezt ti is tanúsíthatjátok: bizonyára ti is ismertek szegény embereket.

2017 Sáromberke (Románia)