Sárosi Anna Gyopárka: Mackómama

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Messze, messze egy gyönyörű, de zsúfolt nagyvárosban élt egy nénike. Ennek a néninek öt gyermeke volt, de mind távol éltek tőle, ezért nagyon magányos volt. Szeretett volna egy kis társaságot, ám nem nagyon talált senkit a városban. Szomorú volt.
Egy napon aztán, takarítás közben megtalálta gyermekkori kedvenc játékát, egy kis barna mackót, ami már nagyon régi volt, kopott és csúnyácska is szegény. A maci akkor született, amikor nem lehetett kapni szinte semmit, játékokat meg aztán főként nem. Ekkor varrta édesanyja egy régi fotel anyagából. Sok szép emlék jutott róla eszébe. Másnap, vásárlás közben meglátta, hogy egy kisfiú eldob egy mackót a szemetes kosárba. Megszólította:
– Hé, te fiú, miért dobod el a mackót? – de a fiú ezt már nem hallotta. Nénikénk kivette a szemetesből a kidobott állatkát, majd hazavitte és a másik mackó mellé helyezte. Ezen a napon rájött, hogy a mackók jó társak tudnak lenni, így egyre többet gyűjtött belőlük. Ajándékba is mindig azt kapott gyerekeitől és unokáitól.
Egyre több mackó vette körül: kicsi, közepes és nagy egyaránt. Volt ott mogorva, és volt vidám, voltak kövérek és soványak, fiúk meg lányok, fehérek és feketék. Volt ott házaspár-maci, orvos maci, imádkozó maci és magyaros maci is, kis zászlócskával. A mackók belakták a néni házát. Az idősebbek a hintaszékben, a fiatalok a függőágyban, mások a szekrény tetején, a legkisebbek pedig a mackók tömbházában éltek. A legöregebb mackó, a csúnyácska a néni ágyában kapott helyet. A néni most már egyáltalán nem volt magányos és szomorú. Mackóit néha összecsomagolta és elengedte őket, hogy sok-sok gyereknek örömet szerezzenek.
A nénit pedig, akik csak ismerték úgy nevezték ,, mackómama”

2017  Mádéfalva (Románia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.