Pákozdi Zsombor: Hugó, a törpesárkány

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Csodaföldön egy bátor harcos, akit nagyon tiszteltek. Ezt a harcost Gnarnak hívták, és volt egy okos fegyverhordozója, Mundo. Egy nap óriási hírű levél volt Gnar postaládájában. Amint meglátta ezt a levelet Mundo, rohant is vele Gnarhoz, aki magában olvasta el a levelet, de úgy olvasta, mintha már látta volna ezt a szöveget. Mert bizony látta is. A Hegyvárosi arénába hívták el, hogy a Hegyi olimpián megmérkőzhessen a többi lovaggal.
Gnar nem késlekedett, már aznap délben el is indult. Sok dicső harcost meghívtak oda. Mundo büszkén vitte Gnar után a korábbi győztes fegyvereit. Hamarosan beesteledett, ezért letáboroztak a Varázspatak mellett. Gnar elment tűzifáért, mivel a kis szolgája nem a bátorságáról volt híres. Ám ahogy az abban az időben sokszor előfordult, őket is megtámadták a rablók. Mundo a vezére nélkül esélytelen volt, pillanatok alatt fogságba esett. Szegény kis szolgát egy nagy kalitkába vetették, amiben csak guggolni tudott. Gnar azonban nem hagyta a szolgáját és a fegyvereit, a rablók után indult. Mundo eleinte nem fogta fel, hogy mi történik, mert csak annyit látott, hogy egy kéz egyenként a rablók feje fölé nyúl, és egy mozdulattal végez velük. Nagy volt az öröme, amikor felismerte gazdáját. Gnar kiszabadította a kalitkából, összeszedték a felszerelésüket és elindultak tovább az úton.
Mundo észrevett valakit az égen, aki nagy szárnyakkal repült olyan gyorsan, hogy Gnarnak fel sem tűnt. Hiába mondta neki Mundo, hogy van ott valami, Gnar csak kinevette, hogy ne legyen már ilyen félős. Jó pár óra gyaloglás után Hegyvárosba értek, amely arról kapta a nevét, hogy óriás hegyek vették körül. A legmagasabb hegy tetején egy barlang volt, itt rendezték be a Hegyvárosi Arénát. Másnap már el is kezdődött az olimpia. Két óra hossza nem telt belé, és a harci kürtöt valaki megfújta. Támadják a várost! – hallatszott mindenhonnan. Bár egyik harcos sem volt rest, szaladt a falakra védeni, de túl késő volt. Az olimpia miatt a kapuk nyitva voltak, ezért százasával özönlött be a városba az ellenség. Mindenki tudta, hogy ez a harc már az elején vesztésre van ítélve, így a legtöbb katona, akik még fiatalok voltak ledobták a fegyvert és megadták magukat. A többiek is kénytelenek voltak ezt tenni. Egy harcos volt csak, aki még harcolt: az erős Gnar. Egyedül azonban ő is tehetetlen volt, hamarosan elkapták és leláncolták. Az ellenség lerombolta a várost, a fél várfal leomlott, a kapu égett, az ellenség ünnepelt.
Mundo nem tudta, hogy mit tegyen, hogyan szabadítsa ki Gnart? Úgy döntött megmássza a legmagasabb hegyet, Ment mendegélt, de csak nem ért fel a hegy tetejére. Két napjába telt, amíg felért. A hegy tetejét a felhők súrolták. Mundo bemászott a hatalmas barlangba, és a sziklás talajon elaludt. Arra kelt, valami forró csöpög rá. Kinyitotta a szemét, és két vörösen izzó szemmel találkozott. Mundo akkorát ordított, hogy valószínűleg a lent ünneplő ellenség is meghallotta. De egy-két másodperc múlva már nevetett, mert egy nagy nyelv csiklandozta őt. Mikor felkelt, nem hitt a szemének. Egy sárkányt látott, méghozzá egy kicsi, fiatal, erős és mozgékony törpesárkányt. Egy hetet ott maradt vele Mundo a barlangban és nagyon megkedvelte. Elnevezte Hugónak. A nyolcadik napon vette észre, hogy Hugó mennyire erős, amikor éjjel álmában a két lábával lelökött egyszerre kettő hatalmas sziklát a hegytetőről. Mundo végig azon tanakodott, hogy Hugóval visszafoglalhatná a várost és megmenthetné Gnart.
Összeszedte minden bátorságát és korán reggel felült a sárkány hátára és a város felé vették az irányt. Még nem voltak közel a városhoz, de már nyilakkal és katapultokkal lőtték őket. Hugó olyan gyors volt, hogy meg se tudták közelíteni a lövedékek. Hugó felperzselte lávával az egész várfalat. Az ellenség a kidöntött kapun szaladt és menekült amerre tudott. Mundo örült a diadalnak addig amíg meg nem látta az ellenség vezérét, Gnar volt az! Összetört a szíve. Már meg akarta magát adni, de Hugó nem engedte. Leszállt a földre és megmérkőzött az erős vezérrel. Nem volt könnyű dolga, de nyert. Gnar elfeküdt a forró talajon, de még nem halt meg. Mundo kivallatta és Gnar elmondta, hogy ő tervezte meg a város elfoglalását, erre Mundo láncra verette és elvitte őt Hugó hátán Csodaföldre. Ott börtönbe vetették és Mundo került a helyébe. Azóta is boldogan élnek Hugóval, ha meg nem haltak.

2017 Fertőrákos